Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Erdélyi Erzsébet-Nóbel Iván: "Erdélyt nem lehet elfelejteni"
hogy Csoóri Sándor vitt el neki egy kitüntetést, de már méltatást nem jelentetett meg róla. A vezető' kritikusok, különösképpen a határon túli irodalmak szakértői hallgatnak. Marosvécsi jelképes temetése alkalmából a Magyar Nemzet egy szikár megemlékezést közölt róla Pomogáts Béla tollából. Kettős oka lehet ennek. Az egyik mindenképpen politikai, mely messze esik mondjuk Mécs László szelíd vallásosságától. Wass Albert politikai nézetei „nem aktuálisak”. De hány írónak voltak nem aktuális politikai nézetei! Nem illik Wass Albert a mai esztétikai irányvonalhoz sem, túlságosan olvasmányos. Eleven bizonyíték arra, hogy a mese igenis létezik, s az emberek vonzódnak a meséhez. „Ha az író szemtanúja valaminek, az előbb-utóbb kijön belőle” - mondja Wass Albert. Senki más nem tudott olyan izgatott-fülledt, modern és tömör regényt írni, mint a Farkasverem. Senki más nem tudott olyan csodálatos női alakot teremteni, mint az erdei lány, Nuca, akinek szerelme halált hoz mindenkire, aki csak közel kerül hozzá. Nuca, a funtinelli boszorkány. Senki más nem tudta úgy elénk tárni hazánk évezredes történelmét, mint Wass Albert a Kard és kaszában, egy-egy jelentős, markáns alakot kiemelve, mint a honalapító Búzád, a Szent Lászlót megmentő Miklós - aki a nemességet szerezte a Wass családnak vagy a Habsburg hatalommal dacoló, megbotozott, férjét Kufsteinből is elhozó Killyén Mária. Az emberek nagyon kezdik olvasni Wass Albertet, olvasóinak tábora egyre nő. S örvendetesen sok közöttük a fiatal. A legutóbb meghirdetett pályázatot is három középiskolás diák nyerte meg. Wass Albert nem engedi meg, hogy egy középszerű irodalmár a mű és olvasója közé álljon, „saját koncepcióval”. Ezt a nagy mű nem tűri. És sok ma a középszerű, nem kellő alázattal munkálkodó ítész. A költő és sorstárs, az ugyancsak nemrégiben örökre eltávozott Kannás Alajos szép búcsúversében ('Sirató helyetti emlékezik meg Wass Albertról (és Márai Sándorról). Ebben írja: „a végső döntést önmagának tartván / nem kér kegyelmet, szánalmat soha...” A személyes ismeretség alapján találónak érzi ezt a jellemzést? Nem sikerült személyesen megismernem. Elkészítettem a Magyartanítás Wass Albert-számát, szerettem volna átadni neki, hogy örüljön, hogy lássa: ismerik, legalábbis kezdik újra megismerni. Nem sikerült életben találnom, de a Bagolyvárat láttam, a fiaival és a barátaival beszéltem. A feleséggel is. 1998. február 17-én öngyilkos lett, mint Márai. A körülményeket mindenki másképp mesélte el, a variációkat feljegyeztem és eltettem. A láthatatlan lobogó című vers szép vallomás a nyelvről:,Konok hűséggel hordozom / az úttalan bozótokon.” Ön, a nyelvész hol jelöli ki Wass Albert helyét a nyelvőrzők között? Egyszer azt a feladatot kaptam, hogy keressek Wass Albert műveiben az anyanyelvről szóló részleteket, afféle vallomásokat. Nos, ilyeneket nem találtam. Sokat írt hazáról, hazaszeretetről, szülőföldről, tájról, de kifejezetten a nyelvről nem. Az önök által említett versben ezt írja: „de markomban még itt a Szó: / a láthatatlan lobogó!” A Szó az igazságot jelenti, a Szó tartalmát, aminek kimondására mindig törekedett. Ez nem a szokásos vallomás a nyelvről, hanem lényegének, egész magatartásának a megfogalmazása. Wass Albert mint nyelvőrző, és mint nyelvteremtő a legnagyobbak között van. Sokszor említettem már, hogy prózája nagyon szép és olvasmányos. O 676
