Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Bohár András: Avantgárd '89-'99
tárgyköltészet bűvkörében élő Hegedűs Máriát16, vagy Mozsgai Anikó17 erotikus papírinstallációinak fotódokumentációit és Bari Károlyt18 sajátos folklór- és szimbólumvilágába rajzolt és írt képkölteményeivel, akkor ismételten leszögezhetjük, hogy mindezek részletes elemzése nagyban differenciálhatná és minőségi módon kiterjeszthetné az avantgárd recepcióját. A koncept és konkrét költészet19 lehetséges variánsait említhetjük második fő csapásként. Ide sorolhatjuk Petó'cz Andrásnak a nyolcvanas évek végén megjelent gyűjteményes kötetét20, sajátos dokumentumként a magyar avantgárd tradíciójához való kapcsolódás lehetőségéről (Erdély Miklós) és a saját irány-zat, hagyomány kialakításáról (tyroclonizmus). De itt pillanthatjuk meg Molnár Katalin konkrét szövegnyelvészeti indíttatású költészetét21, Halmi-Horváth István talált vizuális költészetének érzékeny szemiotikái és szemantikai jellegzetességeit22. Vagy mindezeknek mintegy tökéletes ellenpontjaként is felfogható konkrét konceptualizmust, L. Simon Lászlónak az abc grafémarészleteit rendszerbe fogó munkáját, az Egy lehetséges paradigma részlete és a lettrista konkrét műveinek gyűjteményét, ami met Amorf ózis címmel jelent meg.23 Ehhez az indíttatáshoz sorolható Kelényi Béla meditativ koncept költészete24, mint az autentikus figyelés, lét és nem-lét egymásba folyó poétikai deklarációja. A többféle elágazást és a konceptirányok együttes jelenlétét figyelhetjük meg Géczi János két vizuális könyvében (Concrete 1991., Képversek 1996. Vár ucca tizenhét könyvek), ahol a lettrista hagyományok, a talált plakátköltészeti munkák és az új elektronika által kínált lehetőségek kivetülései jelzik az egyedi poétikai arculatot.25 A konkrét költészet érzékeny és reflexív változatait gyűjtötte egybe Szombathy Bálint Pic’s kötetében, valamint fenyvesi Tóth Árpád szórványosan megjelenő képregényszerű vizuális költészetében (splendid isolation), jelezve azokat az esélyeket, amelyek a tradíciókat és éppígylétünk kataklizmáit egyaránt közeibe hozzák.26 S végül harmadjára az intermedialitás és technika kreatív alkalmazásának sokszínű útjait említem. Mint látható volt az előző alkotók is rendre használták a korszerű médiák kínálta lehetőségeket. A fénymásológép alkalmazása vagy a fax kreatív lehetőségeinek kiaknázása27 az egyik lehetőség, majd ezeket követi vagy együtt lép velük színre a számítógép. Ez utóbbiról már szóltam Papp Tibor, Nagy Pál és Bujdosó Alpár munkái kapcsán28 most csak annyit érdemes ismételten megjegyezni, hogy az autonóm eszközhasználatjói kitapintható jellegzetességei és az ezekhez kötődő interpretációk csak oszlathatják a technika negatív mítoszának hangjait, megnyilatkozásait, s erősíthetik a technika értünk való használatának kibontakozó esélyeit. S mindehhez még hozzáilleszthetjük az elméleti perspektívák tágítását megcélozó munkákat29, amelyek mintegy eszközként szolgálhatnak azoknak az élményeknek a birtokbavételére, amit a technikai eszközök nyomán kirajzolódó új poétikák kínálnak. Még mindig maradva az avantgárd közvetlen környékén (a neo, poszt és transz előtagokat az egyszerűség kedvéért elhagyva, most is az aktuális avantgárd terminusát foglalja magába szóhasználatom), szükséges néhány megjegyzés erejéig kitérni az ebből a körből származó recepciók természetére. Elsősorban maguk az alkotók jelezték az elméleti reflexiók szükségességét (Nagy Pál, Papp Tibor, Bujdosó Alpár, Szombathy Bálint, L. Simon László s 665
