Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Gálig Zoltán: Nézetek a művészet jövőjéről

— egész máshol kialakul valami, amit most nem, de a jövőben művészetnek neveznek. Jean Claire szerint az új avantgarde-ot nem ott kell keresni, ahol a happeningek x-edik változata van, hanem például a reklám területén, ahol számos kiváló szakember dolgozik, és ahonnan egyre többen érkeznek a művészetek területére.8

Martin Warnke írja, hogy az individuális művész, aki mint olyan, korábban fontos volt a hatalmi reprezentáció számára, már feleslegessé vált, a fizetsége kvázi karitatív támogatásként értelmezhető. Igaz, hogy a modem hatalomnak is szüksége van képekre, de ez már nem sorolható a művészethez. Tiziano közelebb áll az operatőrökhöz, mint az avantgarde művészekhez - állítja.9 Mindezek a nézetek és elméletek kimondva vagy kimondatlanul, de az eddiginél nagyobb szerepet szánnak a befogadónak, a közönségnek. Pozitívumuk, hogy nem akarják úgymond felemelni az embereket a művészetek magaslataira, ugyanakkor nem ejtenek szót arról, miként csatlakozik a széles közönség egy olyan folyamatba - tételezzük fel, hogy a mimézisre épülő fejlődés a számítógépes látványvilágba torkollott -, amelynek tanulságait hozzávetőlegesen a klasszikus modernek óta már nem veszi tudomásul. Magyarul- élvezi a korszerű technika áldásait, melyek egyébként a legújabb legavantgárdabb ötletekből is merítenek, ugyanakkor az inga ötven száz évet visszalendül, ha a par excellence művészetről van szó.

Mindezzel arra szeretnék utalni, hogy a jövőben sok függ attól, hogy a művészetek közönségbázisa nő, csökken, vagy stagnál. így a jövőkép meghatározásában nemcsak stiláris, esztétikai, hanem szociológiai elemek ötvöződhetnek, nem kizárva, hogy egy-egy elem domináns szerepre is szert tehet. Figyelembe kell vennünk a művészet intézményrendszerét, ami alanya tárgya, részben életrehívója a művészetben lejátszódó eseményeknek, és amely válságos időszakokban, akár napjainkra gondolva, átmenti a művészetet.

A következőkben három ponton ütköztetem a művészetet a rá váró kihívásokkal, nem tagadva, hogy az a három pont egyúttal három lehetőség, amelyek egyszerre is létezhetnek, de nem kizárt, hogy valamelyik dominanciára tesz szert. A témakörrel kapcsolatos nézetek egyúttal jól csoportosíthatók e szempontok segítségével. Az első megközelítés a művészet és a legfejlettebb technikák kapcsolatáról, kilátásairól; a második a művészet beolvadásáról és eltűnéséről a fogyasztói kultúrában; a harmadik pedig egy megújult materiális, manuális alapon nyugvó alkotói tevékenységről szól, ami egyedüliként képviselné a hagyományos értelemben vett művészetet. Vattimonál ezt a hármas felosztást az utópia, a giccs és az elhallgatás fogalom együttesében vélem felfedezni.10

1. A művészet dematerializálódása, elhalása a technikában

A művészet és a számítógép, illetve az ahhoz kapcsolt korszerű médiumok viszonya két területre osztható fel. Az egyik esetben azt vizsgálhatjuk, hogy a művészet mint tényanyag miként jelenik ezen a hordozón. Lényegében itt a hagyományos ismeretterjesztés új formáiról van szó. Bár az előadás témája elsősorban a műalkotás létrehozásának jövőjével foglalkozik, ettől nem választható el mereven a befogadás, mint háttér, illetve mint olyan, ami az in72