Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Határ Győző: Tamás Evangéliuma
fzámot; És fütnek-főznek vala a’ Mankó-fáknak, és ollyas volt a’ Sidók’ Temploma, a’ Dávid’ Temploma, az Ezekiel’ Temploma, valami képp latzi konyha; És Jérusálem’ Temploma hangos volt a’ Mankó-fák tsámtsogá foktól. 12. Látá pedig Jé fus, hogy mi képpen tüzelik vala a’ népet, és hogy a’ t Fariséusok a z o k ; és ki-ere fzté rájok minden haragját, és meg nem álltának O előtte, olly hatalmas volt az I ften’ embere; És fzóll vala fel- ízóval, mondván: 13. Im-ez hát a’ ti két kéván fágotok, Irá (tudók? Jól vagyon; Én meg majd’ bénává téfzlek benneteket, ez e gy; És ne maradjon ti-néktek más, tsupán hogy hón-allyotok alá kapjátok az eleven Mankó-fát, hogy járnának véletek; És ez lé fzen a ti utolfó kéván fágotok, Fariséusok! 14. Meg-borzadnak vala pedig a’ Fariséusok, hogy majd’ átkot fzóllánd, és vatzognak O előtte; Am de még el ébb tártának 0 tőle, hogy majd’ ki-bo- tsájtja ő rájok kezeit; És nagy hamar Tággal köveket ízednek vala Jérusálem’ piarcán; 15. Ó nagy fzorongattatásában pedig az Igaz kiálta a’ Mennyekbe nagy fel- fzóval, mondván: t ELOI, ELOI, LAMMA SABAKTANI! 16. Akkor a’ Papi-Fejedelmek és a’ Fariséusok el-tsurranták az ő mérgek nyálát, és meg-kövezék Őt; És kövezék, valameddig el-tűnék és maradott vala a’ kő-halom. 17. És a’ Mankó-fák népe meg-tellye fedik vérrel, és meg-hízik vala nagy kövérféggel; A’ báránoknak és bakoknak kövérévei, és a’ bakok veféiknek kövérével ’s az afzfzonyi állatnak kövérévei. 18. És le-vonfzák a’ Leánzók lepleket, és tsiklándák azokat nagy duhaj- sággal; És meg-efmértetett minden afzfzonyi állat és nem marad vala fzűz Jérusálemben a’ napon; 19. És lön nagy fírás-rívás a’ háló kamorákban r e g g e 1; És délidőre minden a fz fzonyi állat el-tsende fedék; és a’ melly hanyatt t valá, alá-feküvék, valamint a’ fzelíd bárán, és a’ melly térgyepei ff vala négy kéz-láb, ki-puporítá azt és fel-magofitá a’ feggit ő néki; EÍtelen pedig villyog és fivalkodik vala, valamint a’ fakál vonít éhfégében; És az ő gyönyörű fégek nem lankad vala, mert nem tsillapfzik vala a’ Mankó-fák gerjedelme; 20. És volt az ő tsetsek miként az unikornis fzarva, kemény, és az ő vaftag-húfok mint a’ fikló-kígyók’ tekergése, és az ő tséfzéjök valamint olajkád, (ikamos, és az ő folyások olyan, mint a’ fzamarak folyása; 21. És az út fzéli parázna nem utálato fkodik olly annyit, (em a’ mely a’ kapudban ül, a’ ti fztátalan, óh Jérusálem! Nem kurvá fkodik olly annyit, mint a’ te (zemérmetes fzűzeid, a’ hét efztendős leánkákig; nem lettek ha fon 1 ó dolgok, és nem i s lé ízen! 22. Vőnek pedig Éneklő-me ftert, hogy énekelnék Sóltárt, a’ míg meg- metélkedik a’ Mankó népe; És fzólltanak a’ mankók, mondván: He-He! A-Ha! I-Hi-Hi! És némellyek kukorékolnak, más némellyek röfóllnek vala: Hosánná! He-He! Hallelu-Hu! Ja-Ha! He-He! Ha-Ha! Hu-Hu! És kín- fzenvedés nélkül körül-metélkedének. 23. És mikoron a’ Metélő elé-mutatta faragó kését, hogy vér nélkül való, a Mankó-fák is elé-mutattyák *********** hogy melly deli fitzánkos * ********** és nagy fzilaj kurjántá fokkal kevélykedének, mondván, E 1 é b b ki-tsorbul a faragó ké fzség a mankó-forgátson, mint fém a’ mi * * * 634
