Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Szauer Ágoston: Versek
Szabadon Egy messzi szél sodorta cédula, körötte kék a semmi és puha, bucskázik, süllyed, újra felrepül, megáll, meglódul, ível és tolat, és rajta írás, furcsa rajzolat, már minden földitől függetlenül: régvolt betűk irányveszett sora, szín és fonák a fényben egy csoda új nyelv kínálja fel minden jelét. Csak ott és most. Hiába hull eléd. Hátterek Az estét kifürkészni volna jó, egymásba csúszik több dimenzió. Csak formák. Kifej tétlenül, tova... A konyha, egy órája elhagyott. A vízcsap metronómja koppan ott - az éj átlója, csepp hangok sora, a hallt s a nagyszobát is átszeli, litmus, mely nem volt, nem lesz. Egyszeri. S a dallamát se kelti fel soha. 578
/
