Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök
játéka után egy rövid fejezet erejéig a körforgásnak megfelelően ismét az élet szférájában vannak a szereplőit, ahol Alekszej állandóan visszatérő szerelmi vallomása mellett már csak a nagymama esetleges további játékáról esik szó, amely nagymértékben befolyásolja az életbeli viszonyokat. A további tragédiák bekövetkeztének elhárítója ismét Alekszej lehetne, megint ő válhatna megváltóvá, már nemcsak Polina, hanem az egész társaság megváltójává. Míg korábban a játékba való belépéssel indulhatott el Alekszej a megváltó útra, most a tükör működése értelmében éppen a játék elkerülésével tölthetné be ezt a szerepet. Feladata az lenne, hogy a nagymamát tartsa távol a további játéktól, és ezzel mentse meg a szereplőket a teljes erkölcsi és anyagi bukástól. Azonban, ha Alekszej az első nyolc fejezetben hősként indult el a megváltó útra, akkor a tükrözés értelmében - a mesei fonalat követve - most álhőssé kell válnia. Alekszej megtagadja a megmentést, és a kisregény ciklicitásának megfelelően az élet szférája után mégis elmegy - a többszörös kérés ellenére is - a játékterembe, és segíti a nagymamát a játékban. Miután Alekszej álhőssé válik, útja Puskin Hermannjával nagyon hasonlóan alakul. Utaltam rá, hogy Alekszej a nagymama életben maradásával, Hermann pedig a grófnő halálával kerül közelebb a szerencsejátékhoz. Hermann a grófnő halála miatt úgy érzi, a három nyerő kártya titka örökre titok marad előtte. Am a Puskin művében meglevő ciklicitás ezt a problémát megoldja: a temetés után a grófnő, a vasorrú bába szellem formájában meglátogatja Hermannt, és a próbatétel után megjutalmazza a három nyerő kártya titkával: hármas, hetes, ász. Hermann pedig ezután elindul, hogy a szerencse- játék világában próbálja ki, hogyan működik a három kártya varázsereje. Alekszej pedig az életben maradt nagymamát kalauzolja a játék világában, így kerül közelebb a szerencsejátékhoz. De a rulett a többi szereplő szemében nem a mentés eszköze többé. Amíg az első nyolc fejezetben, ha profanizált formában is, de a rulett-terem jelentette a szent helyet, a kozmosz felépítésének lehetőségét, akkor most, a második nyolc fejezetben ez a hely a tükörben éppen az ellenkező funkciót tölti be, a káosz megjelenítőjévé válik. Ezért Alekszej, ide belépve, nemcsak, hogy álhőssé válik, hanem azzal, hogy a megváltással éppen ellenkező utat járja be, amikor elkíséri játszani a nagymamát, levetkőzi első nyolc fejezetbeli krisztusi szerepét, és a tükörben maga lesz az An- tikrisztus, illetve annak profanizált változata. Alekszejnek tükörben láttatott, gonosz, álhősi, antikrisztusi arculatát - akárcsak Hermannét - egyre jobban foglalkoztatja a szerencsejáték világa. A nagymama második játékakor, amikor a rulett belső ciklicitásának megfelelően a nagymama vesztése következik, Alekszej maga is játékossá válik. Érzéseit így fogalmazza meg: „Én magam is játszottam ekkor, ezt abban a pillanatban minden idegszálammal éreztem. Kezem-lábam remegett, lüktetett a halántékom.”24 így a második nyolc fejezetben már nem Polina-ördög kísérti meg Alek- szejt, hanem a játék ördöge. Alekszej itt már teljes mértékben követi Hermann útját: Alekszejnek sem a szerelem már a cél, hanem a szerencsejáték, amelyet a nagymama két játéka után még a szerelem ürügyén folytat, de maga is bevallja: „Nem emlékszem, eszembe jutott-e akkor Polina csak egyszer is. Akkor csak valami leírhatatlan gyönyörűséget éreztem, amint egymás után felnyaláboltam és besöpörtem az előttem tornyosuló bankjegyek halmazait.”25 62
