Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - V. Raisz Rózsa: A stílus és a formák
V. RAISZ ROZSA A stílus és a formák A rendszerváltást követően - sajnos már az író halála után - szinte azonnal, 1990-ben elindította a magyar könyvkiadás a Márai Sándor műveiből álló könyvsorozat megjelentetését, így az olvasókhoz már egy évtizede nemcsak féltve őrzött háború előtti magánkönyvtárakból, esetleg Nyugatról becsempészve jutnak el a művelt polgárság körében egykor oly nagyra becsült Márai művei. Az új sorozat egyik-másik kötete olyan népszerűségre jutott, hogy újranyomtatására is sort kellett keríteni. Az Akadémiai és a Helikon Kiadó gondozásában közreadott ízléses, szép nyomású, nyersszínű vászonnal bekötött, kitűnő kivitelű könyvsorozat elsőként napvilágot látott köteteivel csaknem egy időben vehette a kezébe az olvasó a Márai-monográfiákat és - tanulmányköteteket kiváló irodalomtörténészek tollából (Rónay László 1990, Szegedy-Maszák Mihály 1991. Fried István, Lőrinczy Huba 1993 stb.), folyóiratszámokat szenteltek az író életművének, s egyes tanulmányok is méltatták munkásságát. . Az irodalomtörténészeken kívül a stílus kutatói közül is többen választották elemzésük tárgyául Márai Sándor műveit, méltán, hiszen az író nagy formakultúrájú, rendkívül tudatos, magával ragadó stílusművész. Most annak örülhetünk, hogy az elszórtan megjelenő stilisztikai feldolgozások után egy teljes kötet látott napvilágot Márai Sándor stílusáról: a fiatal szombathelyi kutató, Czetter Ibolya gyűjtötte egybe e tárgyban írt dolgozatait. Aki Márai naplóit és egyben emlékező írásait olvassa, annak feltűnik, milyen gyakran visszatérő témája a kötetekben megjelenő reflexióknak a magyar nyelv. A felületes olvasó talán csak a rajongó szeretetet érzi ki az egyébként sokszor szkeptikus, máskor ironikus Márai ilyen tárgyú megnyilatkozásaiból: „számomra az élet egyetlen értelme: a magyar nyelv” (Föld, föld 1991. 238), a mélyen és szakszerűen elemző Czetter Ibolya Márai egész nyelv- és stílusszemléletét jellemezni tudja az elszórt megnyilatkozások alapján. A kötet első tanulmánya imponáló elméleti felkészültség birtokában ad választ fontos kérdésekre: volt-e Márainak kifejtett nyelvfelfogása, létrehozható-e megjegyzéseiből a nyelvre vonatkozó szintézis, milyen nyelvfelfogásbeli elődökhöz, modellekhez kapcsolódnak nézetei, milyen kapcsolatba hozható a klasszicizáló modernség és az avantgárd, hogyan határozhatjuk meg Márai helyét a magyar irodalmi nyelv és stílus történetében? - Márai nem volt filozófus, nem írt rendszeres filozófiai művet, de érdekelték a filozófiai rendszerek; nyelvfelfogásának gondolati ösztönzőiként Humboldtot, Wittgen- steint és Ortegát emeli ki Czetter Ibolya, s ebből kiindulya elemzi az író nyelvi nézeteit. A kötet legnagyobb igényű tanulmánya ez a gazdag fejtegetés. 574
