Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Sturm László: Szent vagy hazaáruló?
STURM LÁSZLÓ Szent vagy hazaáruló? CZAKÓ GÁBOR: ARANYKAPU (BOLDOG SALAMON KIRÁLY) Salamon király emlékezetét a műveltebb köztudatban is erősen háttérbe szorította Szent László alakja. Talán visegrádi raboskodásáról - a Salamon- toronynak hála - többen tudunk, mint diadalmas háborúiról, unokatestvérei, a későbbi Géza és László királyok elleni harcairól, vagy .délen, Pólában töltött utolsó éveinek remetei életéről, a szentség közelébe emelkedő' tetteiről. Czakó Gábor regénye az ő középpontba állításával tehát történelmünk árnyaltabb megismeréséhez is hozzájárul. A szerző' a történelmi regénynek a szűkén vett irodalmiságon túlmutató feladatát is felvállalja: a hitelességet, az egykori krónikákhoz való hűséget. Mindez már önmagában se lenne érdektelen, szép- irodalommá azonban csak akkor válik a krónikás hitelesség, ha átlényegül epikai hitellé, ha kiegészül a korok és a lelkek szemléletessé váló megértésével. Az Aranykapu minden kétséget kizáróan szépirodalom. Irodalrni- ságát a hagyományos fogások határozzák meg: a mindentudó elbeszélő', az el- beszélés-párbeszéd-leírás ügyesen alakított aránya, a történet érdekes jelenetekre osztása, az arányos szerkezet, a kedély játékosságának és a gondolkodás komolyságának a harmóniája. Bár az időrend nem kronologikus, de jól követhető (kivéve két-három esetet, amikor a jelenetek közti váltás számomra túl gyorsnak tűnik). A látványos eredetiség elmulasztása, mint oly sokszor, itt sem a szellemtelenség jele, hanem a hagyományos értékek és szemléletformák melletti kitartás következménye. A személyiség boldogsága, a nemzet közössége és a hit vállalása: Czakó számára alapvető és elválaszthatatlan értékek. Ezek egyben átértelmezik a hagyományos irodalmiság egyébként valóban sokszor kiüresedő fogásait is. Az elbeszélői mindentudás nem a fiktív leskelődés hatását kelti, de a puszta (történelmi, lélektani stb.) tájékozottságnál sem áll meg. A történettel szembeni önállóságát elsősorban az isteni kegyelemben való bizakodásból, a személyiség és a nemzet magasabb rendeltetésén alapuló hitből meríti. Ez a szemlélet kulcsot ad mind a gyarlóság, mind a nagyszerűség megértéséhez, anélkül, hogy bármelyik jelentőségét eltúlozná vagy kicsinyítené. Nem elfedi, hanem feltárja a világ ellentmondásosságát, amikor azt sugallja, hogy létezik a boldogságba nyíló „aranykapu”, de kételyek és titok során át vezet hozzá az út. Czakó elkerüli a „kegyes” irodalom egyik nagy buktatóját. Nála nem a feszültségek tagadása tartja fenn a reményt, hanem a remény erőssége ad elszántságot a szenvedésekkel, válságokkal való szembenézéshez. Az elbeszélői nézőpont nem közvetlen kinyilatkoztatásokban és moralizálásban nyilvánul meg, hanem a szemlélet tá569
