Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Buji Ferenc: Ismeretlen eredetű szavaink
b) ismeretlen eredetű szavaink jelentős része azonos a sztyeppéi nyelvekből eredő jövevényszavakkal. E két bizonyosságra felállítottunk egy kérdést is: Ezek a sztyeppéi nyelvekből eredő szavak vajon ténylegesen jövevényszavak, avagy az eredeti, alapnyelvi magyar szókincs tartozékai? Nos, ismeretlen eredetű szavaink szófaji megoszlásának elemzése kiderítette, hogy e szavak szófajilag nem a jövevényszavak esetében megszokott módon oszlanak meg, hanem az eredeti szókincs szófaji megoszlását mutatják. Ezek szerint ismeretlen eredetű, a sztyeppéi nyelvek szavaival azonos szavaink többsége semmiképpen nem lehet jövevényszó. JEGYZETEK 1 »Akány-szócsalád I—II.«, Magyar Szemle, 1996/7-8, pp. 782-745, valamint 1996/9, pp. 900916, 2 A magyar esetében ez a finn—ugor« alapnyelvet jelenti. 3 A magyar nyelv esetében a belső szóalkotás időszaka az »ugorságból < való kiválástól napjainkig terjedő intervallum. 4 Az »ugor« kor utáni jövevényszavak minősülnek a magyar nyelv szempontjából jövevényszavaknak. Természetesen e kategóriákon felül a nyelvtudomány még ismeri a nemzetközi szavak, a gyermeknyelvi eredetű szavak, a hangutánzó-hangfestő szavak és a vándorszavak kategóriáit is, bennünket azonban most ezek nem érdekelnek. 5 Nézetünk szerint ennek esélye igen kicsi, éspedig azért, mert. az összes finn-ugor« nép közül a magyarság távolodott el legjobban a feltételezett eredeti viszonyoktól, éspedig nemcsak földrajzilag, hanem kulturálisan és nyelvileg is. Ami pedig a finn—ugor« elnevezést illeti, ha valahol, akkor ebben az elnevezésben világosan látszik, hogy nyelvtudományunk rejtett, mozgatórugója: minden lehetséges eszközt megragadni a magyar nyelv és nyelviség értékének alászállítására. Itt ugyanis nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a finn—ugör« népek közül éppen az egyik névadó, nevezetesen az »ugor« nép hiányzik, hanem már maga a szó sem található meg egyetlen finn—ugor« nyelvben sem, tekintve, hogy az nem finnugor, hanem türk eredetű. Önmagában véve ezt akár még finnugor-ellenes és törökpárti megnyilvánulásként is értelmezhetnénk. Természetesen azonban szó sincs erről. XIX. századi »magyar« nyelvtudományunknak egészen egyszerűen szüksége volt, egy olyan átfogó névre, amely a manysi (vogul), a hanti fosztják) és a magyar nyelvet egybefoglalja, s amelyet a nyelvcsalád megnevezésének egyik elemeként, (finn—ugor«) lehet szerepeltetni. Nos, ügy véljük, ezt az »ugor« ágat kézenfekvő lett volna elnevezni a tizennégymilliós magyarságról, hiszen az »ugorság« másik két népe együttesen sem éri el a huszonkilencezret (!) hogy a magyarság és e két nép kulturális összemérhetetlenségéről ne is szóljunk. Kézenfekvő lett volna, hiszen míg a magyar nyelvet ti- zennégymillióan beszélik gyakorlatilag nyelvjárások nélkül, addig a néhány ezer ember által beszélt hanti nyelv tizennégy (!) olyan nyelvjárásra oszlik, amelynek beszélői meg sem értik egymást, s egyszerre négy (!) irodalmi nyelve is létezik - vagyis kétséges, hogy egyáltalán hanti nyelvről beszélhetünk-e (az adatok forrása: Hajdú Péter-Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink. Budapest, 1978). S végül kézenfekvő lett volna a magyar nyelvről elnevezni az »ugor« ágat. annak fényében, hogy a négy és fél milliós finnségés a vele szemben bő négymilliós rokon nyelvi népek összefoglaló neve is »finn« lett. E magától értetődő lehetőség elfogadása azonban a »finnmagyar«, sőt, horribile dictu, a »magyarfinn« nyelvcsalád elnevezéshez vezethetett, volna - hogy ne is említsük a »magyar nyelvcsalád« elnevezést, amely ellen a magyarság jelentős számbeli túlsúlya a finn—ugor« népek összességével szemben és kiemelkedő történelmi-kultúrtörténeti szerepe miatt senkinek sem lehetett volna kifogása (erre például a »török nyelvek« elnevezés szolgálhatott volna precedensül). Ráadásul a »magyar« elem szerepeltetését a nyelvcsalád szóban forgó ágának megnevezésében még egy nagyon fontos szempont is indokolta volna. Nyelvészeink szerint ugyanis a magyar szó a »vogul« jelentésű vogul manysi szóból ered vagyis egy »ugor« szóból, mely ilyen módon egyszerre jelölhette volna e nyelvi alcsalád két, tagját, (a manysi és a magyar nyelvet). Hogy nyelvészeink mégsem ezt a teljesen kézenfekvő elnevezést választották, annak csak két. oka 552
