Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Zsávolya Zoltán: Hollandi bolygó

lelkű apától történő' elfordulását fejezi ki eló'ttem az első' és utolsó kép, ame­lyen együtt látom ó't a barátommal. Ülnek a Rába-part kövezett sétányán, a kisebbek a kirakott törökkori ágyúcsöveken lovagolnak, előbbre, kőemelvé- nyen, a szegény, velünk leterhelt váltó Szentistván léptet, lent a folyó bar­nássárga kavargása. Ma egyértelműen világos eló'ttem, hogy' a körülöttük le­begő' Családi Múlt ekkor vált át könyörtelen visszafordíthatatlansággal. A Család Múltjába. Vagyis teljesen bevégzó'dik ez a nagyszerű (sokáig örökbe­csűnek hitt) Múlt, illúziós jelentősége megkérdőjeleződik, majd nyomtalanul elfoszlik. Péter Bátyám: nem elhanyagolandó fontosságú tanú vagyok, egy történelmi família eljelentéktelenedésének utolsó stádiumához tartom, akkor, a gyertyát. Különben mi ez ahhoz képest, hogy - magamra kirótt penzumként - egy­szeriben másfél évtizedről, másfél századról, nemkevésbé az egész időfolyam­ról kényszerülök elszámolni? Persze, minek? (Hogy kinek?, azt tudom.) Mert szerintem ez a kutatási tárna is csupán a személyiség alatt tátongó hatalmas üreg, egy szakadék légfalába simul bele, azt növeli. (Ha ugyan a semmi növek­szik, telik, nem pedig csökken, fogy az újabb semmidarab befogadása által.) Dzsentrik a „Külerék” - hogy rövidre fogjam -, akik a legutolsó nemzedékek­ben a tényleges, majd a foglalkozási értelmiség egzisztenciájába kapaszkod­nak bele (zuhanás közben), aztán Killer Laci és testvérei idején már abba sem. Killer Laci 1982. november 1-től újságkihordóként dolgozik. Ezt a tevé­kenységet hozzávetőleg három évig folytatja, nagynénje nyolcvanöt karácso­nyán tér haza Amerikából, barátom akkor lesz kerti-faházi lakos. Ez a fej­lemény döntő változásnak bizonyul az életében. Remete hajlam ütközik ki raj­ta, mindjárt első tavasszal megkedveli a kertészkedést, az addig pusztáso- dásra, elvadulásra kárhoztatott telket felvirágoztatja. Oszloptujákkal ülteti körbe a kerítés oldalát, a kapu korhadt léceit újakra cseréli, majd az egészet lefesti. A házban is akad bőven munka. Közben, kevéssel tizenhetedik szüle­tésnapját követően, nyolcvanöt elején jogosítványt szerez, hogy őszig, míg a kertet meg nem kapja, földmérők mellett sofőrködjék. Rendes, dolgos ember, egyszóval, mellesleg a Család méltatlanja. Hogy az apai (felmenői) minta vagy ellenminta hat-e az életében, s pon­tosan miként, azaz Killer Laci életmódjának, életformájának részleteit vala­mennyire is meghatározza-e közvetlenül, nem áll módomban stratégiailag átlátni. Feltételezhető mindenesetre az igen, én leginkább zsigeri-öntudatlan jelenlétre, tehát a génekben továbbélő programozottságra gondolok. Érzések, hangulatok közelebbről kibontatlanul maradó rendjére, alig megfogható szerkezetben és titokzatosan, mégis erőteljesen ható energiákra, amelyek így vagy úgy érvényt szereznek maguknak valaki életében. Ennek mechanizmu­sát a rávetülő árnyék nemhogy csak általában vett „testetlenségéhez” hason­lítanám, hanem egyenesen olyan árnyékkal modellezném, amelyiknek még a testi vagy tárgyi eredete sem ismert. Eredettelen árnyék, nagyjából ilyesmi lenne tehát ennek a nem könnyen tettenérhető működésnek az emblémája, éspedig a történelmileg-atavisztikusan múlhatatlan emlékezés területéhez utalandó ez a működés; maga az elszabaduló, pusztítóan fájdalmas-édes nosztalgia volna: képként megjelenítve a múlt tulajdonképpeni (átok) sötétje. Úgy merészelem érteni, Péter Bátyám, hogy alkalmasint olyan dologra em­lékezne az ember, olyan eset, ügy miatt volna szomorú, netán gyógyíthatat­535

Next

/
Oldalképek
Tartalom