Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Zsávolya Zoltán: Hollandi bolygó

lelkű apától történő' elfordulását fejezi ki eló'ttem az első' és utolsó kép, amelyen együtt látom ó't a barátommal. Ülnek a Rába-part kövezett sétányán, a kisebbek a kirakott törökkori ágyúcsöveken lovagolnak, előbbre, kőemelvé- nyen, a szegény, velünk leterhelt váltó Szentistván léptet, lent a folyó barnássárga kavargása. Ma egyértelműen világos eló'ttem, hogy' a körülöttük lebegő' Családi Múlt ekkor vált át könyörtelen visszafordíthatatlansággal. A Család Múltjába. Vagyis teljesen bevégzó'dik ez a nagyszerű (sokáig örökbecsűnek hitt) Múlt, illúziós jelentősége megkérdőjeleződik, majd nyomtalanul elfoszlik. Péter Bátyám: nem elhanyagolandó fontosságú tanú vagyok, egy történelmi família eljelentéktelenedésének utolsó stádiumához tartom, akkor, a gyertyát.

Különben mi ez ahhoz képest, hogy - magamra kirótt penzumként - egyszeriben másfél évtizedről, másfél századról, nemkevésbé az egész időfolyamról kényszerülök elszámolni? Persze, minek? (Hogy kinek?, azt tudom.) Mert szerintem ez a kutatási tárna is csupán a személyiség alatt tátongó hatalmas üreg, egy szakadék légfalába simul bele, azt növeli. (Ha ugyan a semmi növekszik, telik, nem pedig csökken, fogy az újabb semmidarab befogadása által.) Dzsentrik a „Külerék” - hogy rövidre fogjam -, akik a legutolsó nemzedékekben a tényleges, majd a foglalkozási értelmiség egzisztenciájába kapaszkodnak bele (zuhanás közben), aztán Killer Laci és testvérei idején már abba sem.

Killer Laci 1982. november 1-től újságkihordóként dolgozik. Ezt a tevékenységet hozzávetőleg három évig folytatja, nagynénje nyolcvanöt karácsonyán tér haza Amerikából, barátom akkor lesz kerti-faházi lakos. Ez a fejlemény döntő változásnak bizonyul az életében. Remete hajlam ütközik ki rajta, mindjárt első tavasszal megkedveli a kertészkedést, az addig pusztáso- dásra, elvadulásra kárhoztatott telket felvirágoztatja. Oszloptujákkal ülteti körbe a kerítés oldalát, a kapu korhadt léceit újakra cseréli, majd az egészet lefesti. A házban is akad bőven munka. Közben, kevéssel tizenhetedik születésnapját követően, nyolcvanöt elején jogosítványt szerez, hogy őszig, míg a kertet meg nem kapja, földmérők mellett sofőrködjék. Rendes, dolgos ember, egyszóval, mellesleg a Család méltatlanja.

Hogy az apai (felmenői) minta vagy ellenminta hat-e az életében, s pontosan miként, azaz Killer Laci életmódjának, életformájának részleteit valamennyire is meghatározza-e közvetlenül, nem áll módomban stratégiailag átlátni. Feltételezhető mindenesetre az igen, én leginkább zsigeri-öntudatlan jelenlétre, tehát a génekben továbbélő programozottságra gondolok. Érzések, hangulatok közelebbről kibontatlanul maradó rendjére, alig megfogható szerkezetben és titokzatosan, mégis erőteljesen ható energiákra, amelyek így vagy úgy érvényt szereznek maguknak valaki életében. Ennek mechanizmusát a rávetülő árnyék nemhogy csak általában vett „testetlenségéhez” hasonlítanám, hanem egyenesen olyan árnyékkal modellezném, amelyiknek még a testi vagy tárgyi eredete sem ismert. Eredettelen árnyék, nagyjából ilyesmi lenne tehát ennek a nem könnyen tettenérhető működésnek az emblémája, éspedig a történelmileg-atavisztikusan múlhatatlan emlékezés területéhez utalandó ez a működés; maga az elszabaduló, pusztítóan fájdalmas-édes nosztalgia volna: képként megjelenítve a múlt tulajdonképpeni (átok) sötétje. Úgy merészelem érteni, Péter Bátyám, hogy alkalmasint olyan dologra emlékezne az ember, olyan eset, ügy miatt volna szomorú, netán gyógyíthatat535