Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Méhes Károly: Fellépés otthon
MÉHES KÁROLY Fellépés otthon Zách Gedeon, mindenki Gedi bácsija Üröm község egyetlen öröme volt. A falu nagy fia, a hajdani kis kanászgyerek, akit (annak idején) még a néphatalom szemelt ki magának, de utóbb kiderült, nem az övé lett, hanem csupán a népé, a közönségé, aki szeretve rajongott érte hosszú évtizedeken át. A mozi, majd a tévé Ürömben is állandó vendéggé tette Zách Gedeont, ám a kultúrfelelősök a téeszelnökök és a párttitkárok biztatására sűrűn hazahívták, hogy a néhai urasági cselédlakások egyikéből átalakított műveló'dési otthonban személyesen kápráztassa el művészetével az ürömieket. Gedi, az idó' haladtával Gedi bácsi jött is, és szavalt, énekelt, ugrált, táncolt, tréfázott, hogy a végén már neki is patakzott belé a könnye. Az előadás végeztével fergeteges lakomát csaptak a tiszteletére, ami ultipartiba és házi pálinkaversenybe torkollott, de olyan alkalom is volt, mikor a téeszkonyhán a férfiak kemény magja azon próbálkozott, kinek a kvarcórája (és hánynak volt ilyesmi kincse, keveseknek, ‘ bizony) bírja tovább a rotyogó abálében úgy, hogy utána még jár is! Miután Zách Gedeont a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kossuth-díjjal tüntette ki, Üröm nem győzött osztozni vele az örömben, és a forró, gratuláló táviratok során túl legközelebbi fellépése alkalmával díszpolgárrá koszorúzták, a község 1284-ig visszanyúló történetében először.- Nem választhatja meg az ember, hogy hová szülessen - mondta ez alkalommal el-elcsukló hangon de én választani sem tudtam volna jobb helyet. Éljen Üröm, mindörökké! Ezt már diadalmas üvöltéssel ismételték meg a jelenlévők, élükön a református tiszteletessel, akit az utolsó tanácsi választások alkalmával a falubéliek beszavaztak a testületbe, így aztán már teljesen legálisan járhatott a zárszámadó-íinnepségekre a sárga földnél is mélyebbre leinnia magát. Zách Gedeon nem gondolkodott azon, mikor kellene nyugdíjba mennie, elvégre úgy képzelte, hogy egy művész születése pillanatától a halála percéig művész, ráadásul egyre jobb művész, hiszen - és ezt sose szégyellte bevallani - ő is, akár a jó pap, holtáig tanul. A fiatal kollégáktól ugyanúgy lehet tanulni, mint egy utcaseprőtől vagy egy parlamenti honatyától, aki éppen interpellál. Azonban a történelem megoldotta számára ezt a problémát, miután a filmgyárak tönkrementek, a televízió koldusbotra jutott, a társulatokból pedig az új undokak maximális tiszteletük biztosítása mellett szép lassan (amit ő nagyon is gyorsnak érzett) kiutálták. Szomorúan kellett konstatálnia, hogy Ürömbe se hívták már jó ideje, mivel az önkormányzatnak nem volt pénze fenntartani a kultúrházat. Egyszer hallotta, hogy szóba került, ő lehetne a sváb-bál díszpintye, de végül a testület valamelyik frakciója leszavazta, mond526
