Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - ÍROTTKŐ STÚDIÓ - Kercza Asztrik: Teremtő vagy Mátrix?
IX ÍROTTKŐ STÚDIÓ KERCZA ASZTRIK Teremtő vagy Mátrix? A kapzsi önmagát magasztalja... Berobbant egy alkotás, egy opus a filmvilág, a világ filmvásznára. Lelkesedés, csodálat, életérzés-azonosság jár a nyomában. Ennek okán egyesek korszakalkotónak, mások halhatatlannak, ismét mások zagyvaléknak nevezik a művét. Él kell ismerni, hogy a megjelenítés ördögien sziporkázó, a történet nem mindennapi körülményekkel tűzdelt. Már maga a cím is sokatmondó. Itt nem a matematikai alakzatról hallunk, még csak nem is az anyaságról, melyet a latin gyök sugall, de nem is a számítógépes nyomtatóról, vagy a hasonhangzású határmegnyitási koncepcióról, mely egy holland kisváros nevét viseli, hanem egy elvetemült prog- ramistenről, mely indirekt formában magába foglalja mind az anyaságot, mind a matematikát, mind a számítógép világát, mind a határtalanság-érzetet. Valahogy így: Az új hibrid ember-faj, mely élete hajnalától, napjának nyugvásáig egy állott magzatvízszerű nyálkában tenyészik - nap egyáltalán nem látható a filmben -, ten- gó'dik durván húsba-csontba mélyesztett csövekkel 'beszerelve az életre', képzelő- erejének valamennyi tartalékát kihasználva éli életét a virtuális valóságban, mely hasonlóan hibrid és abszurd, mint fizikai létezése, melyről tudomást - valami oknál fogva - nem is tud venni. Valahogy elkezdó'dik a történet. Bár újfent említem, hogy ez esetben speciálisan kell érteni minden szót, hiszen ebben a világban nincs történés, mert a seholban 'történik' cselekvő híján. Terveket szőhetne, de megvalósító nélkül 'pocsékba menne a program', pusztán fikció maradna minden gondolat, ami tettekre irányul. Emellett még azzal is meggyűlik az együgyű néző baja - aki elhiszi, hogy valami valóságmásolat a film -, hogy a látszólagos, vírus- talan világban, ahol koponyánként egyedinek kellene lennie minden álomnak a valóságról, a körülmények tükrében hogyan lehetséges ott - akár csak két ember számára is - azonos valóságtapasztalat? Hiszen nem álmodunk kolóniában sem? És a Rendszer nem cinkosa a kizsigereltnek. Mindenesetre a film nem várta meg a 'kukacoskodó' néző kérdéseit, hanem továbbszaladt félretétetve a gondolkozás logikai kritériumát. Messze meghaladva a képzettársítás követhetőségét is. A 'történet' két létsíkra oszlik tehát. Az egyik létsík a fent említett virtuális komfort. Ebben egészen jól megvannak az engem mit érdekel" emberek. A film szerint ez az élet, azzal teljesedik be, hogy a plazmaanyagot, mármint a leturmixolt 'pógár' (szó szerint!) 'hab'-holttestét környezetbarát módon újrahasznosítják: klónozásra, a maradékot pedig energiaforrásként. így 'megtakarítják' a temetés természetesen gyógyító feladatait, törleszthetetlenné téve a kegyelet vissza nem fizethető adósságát, megrabolva embervoltunk utolsó, hálaadó gesztusának lehetőségét is. Ila emlékezetem nem csal, akkor éppen azt csomagolták a gyanútlan nézőnek, amin a géntechnikusok már éve óta dolgoznak: amerikai anyák 'nemzetmentő nagylelkűsége' totipotenciális1 sejthalmazként újrahasznosítható, elkapart magzatuk szerveit beültettetik, gazdag szétélttestű honfitársaikba, meghosszabbítván ezzel romlott szellemük kicsapongási idejét. - Engedelmet! A gyomrom...! - Nem számít, már szoktatnak, nemsokára fel se tűnik! 1 Bármely szervbe beépülni képes sejt.
