Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - ÍROTTKŐ STÚDIÓ - Dobosi Valéria: Mai Déva vára; Csakma; Leveleket paskol az ősz
IROTTKO STUDIO II DOBOSI VALÉRIA Mai Déva vára Csak ma Magos Déva vára leomlik a sárba. Betakar bennünket felszálló porába. Betakar bennünket porba, kőbe, sírba, nincsen visszaútja, s nem mehetsz csak sírva. A platánok árnya ölembe hullik és a csönd lassan betemet. A nyár éppen feledni készül virágot, színt és fényeket. Fonákját mutatja minden levél, szél kutat zörgő ágak között, de látod a múltat ősem találja és a platánok árnya sem örök. Nincsen visszaútja se soha, se későn. Vár volt, aztán rom lett: az is égig érő. Vár volt aztán rom lett, sebet tört kezünkre, mélyebbre nem láthatsz: hályog nőtt szemünkre. Mélyebbre nem láthatsz. Déva vár köveit titkok titka zárja, nem látják szemeid. Titkok titka zárja, nem lehetsz itt látnok. Egy van csak, ki látja, egy van, de az álnok. Egy van csak, ki látja Déva vár romlását: kő alatt a nyelve, s vérben látja mását. Kő alatt a nyelve, s kő a kőre hullik. És kövek kísérnek a síron is tálig. Leveleket paskol az ősz mint arcodat a zápor. A levelek nem tudják, milyen az avar és Te sem tudod, milyen lesz arcod, ha majd árnyékom takar.
