Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Salamon István: Magyar írók Svájcban

igyekeztem idézni, hogy legyen jele: Márai van. Hogy közben én is rákaptam a naplóírásra, ezt lehet, hogy a tódé kapott indíttatásnak is köszönhetem.- Silberscheinnénál egy-egy meghívás mennyi ideig tartott?- Általában három hónapra szólt a meghívás. Három hónapra kaptak ellátást Svájcban, vagy kapták meg azt az összeget, amelyből Párizsban vagy Rómában lehetett megélni. Sokan mentek tovább Párizsba vagy Rómába. Ott- lik Géza, Illyés és Cs. Szabó is. Meg Szabó Zoltán, Pilinszky, Toldalagi. Ez nagy lehetőség volt, de hát akkor úgy látszott, hogy vége. a II. világháborúnak. Soha többé ilyen nem lesz. Még nem tudtuk, hogy mit vetett a három vén cinikus vagy hipokrita világvezető' ott Jaltában, hogy milyen világot készítettek elő számunkra. Tehát teljes felszabadultságba éltünk és azt hittük, hogy miénk a világ.- Márai és Cs. Szabó kapcsolatáról vajon mit lehet tudni?- Én erről nem tudok semmit, nem is nagyon emlékszem. Lehet, hogy mind a ketten a nagy európai műveltségükkel abszolút két külön világ volt. Lehet, hogy kevésbé is voltak egymásra hangolva. De én erről nem tudok semmit. Nem emlékszem arra, hogy együtt láttam volna őket. Cs. Szabó nagyszerű formát mutatott Svájcban. Emlékszem egy jelenetre, amikor elmentünk Cop- pet-ba megnézni Madame de Staélnak a kastélyát, mely persze tele van a Madame de Staél körüli német-francia irodalmi életre vonatkozó emlékekkel. Volt ott valami hivatalos vezetőnk, aki mondta, mondta a magáét. Cs. Szabó néha kicsit korrigálta, a vezető érzékeny és művelt ember volt, felismerte, hogy itt valami géniusz lobog. Megkérte, hogy beszéljen akkor a magyar vendég Madame de Staélről. És akkor Cs. Szabó valami olyan fantasztikus elegáns esszét produkált az egész korról, amelyben minden benne volt és mindenki benne volt. Még el kell mondanom, hogy amikorra Svájcba ért, már előkészítettük és lefordítottuk a tanulmányait, azt hiszem a Három költő c. kötetéből, amely Shelley, Keats és Byron műveihez az ő alapvető tanulmányait közölte. Ándré Prudhommeaux fordította ezt a kötetet franciára segítségemmel (mert hát ő nem értett magyarul). Bámulatot keltett az az erudíció, hozzáállás, elegancia, amellyel Cs. Szabó az angol költőket ebben a kötetben prezentálta. Játszottak a nevével: C’est beau! (ja beau! Szabó!... De hát mégis, e korszakról, hál istennek, ma már számos újdonságot olvashatunk Szőnyi Zsuzsa memoárkötetében, ill. a közelmúltban megjelent Cs. Szabó Lászlóval folytatott levelezés gyűjteményében. Hogy Márai és Cs. Szabó hányadán volt egymással? Ennek csak Szőnyi Zsuzsa lehetne a megmondhatója. Hozzá odaadó barátsággal ragaszkodtak Londonból Cs. Szabóék - és amikor csak lehetett jöttek Rómába is, hozzájuk -, és legendás „exkluzív” barátság fűzte Márait is (Salernóból, San Diegóból) Szőnyi Zsuzsához. Az igazi nagyasszonyok éppúgy tudnak „kötőjel” lenni - ha kell, mint „paraván” ha kell. Szőnyi Zsuzsának Márai biztos azt is megbocsátotta, hogy Zsuzsa szerette Illyést. Ebben Zsuzsa Cs. Szabóval tartott. És édesapjával. Géniben láttam, hogy Illyés és Szőnyi István mennyire megkedvelték egymást.

425