Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Karay Lajos: Aforizmák

Ha a megfutamodás a bátorság csúcsa, akkor a gyávaságé a hősi halál, nemde? Azt mondja a kismodern: „Szeretem a fonákjáról nézni a világot”. Ki vagy te, kismodern, hogy eldönthesd, melyik a világ színe és melyik a fonákja? Ebben még azok sem bizonyosak, akik se kicsik, se modernek, se világidegenek. Ha ember és állat fuldoklik eló'ttem a folyóban, elsőnek az állatot próbálom menteni. A törvényeket a bíráknál rosszabb emberek alkotják. Maga a bíró csak akkor válik a törvényhozónál is bűnösebbé, ha szükség esetén nem meri felülbírálni az alvilág diktálta törvényt lelkiismerete és bírói függetlensége szerint. A bíró nem szolgálhat, csak dönthet. Amíg hagyják. viy Minden bizonyíték eleve gyanús. Minél sötétebb egy bűnöző vagy egy csoport, annál biztosabb az alibije, s annál valószínűbb, hogy első dolga volt a nyomok eltüntetése. Bizonyára ezért is akkora szentség a bizonyíték egy polgári de­mokratikus igazságszolgáltatásban. A jó bírónak két dologra van leginkább szüksége: éles ösztönre az ítélkezéshez és nagy papírkosárra a bizonyítékokhoz. Jobb nem tudni, mint hiába tudni. Az önrendelkezési jognak nem a népet, hanem a nemzetet kell megilletnie. Minden rossz, ami jobb a jónál. Hasonló a rossz művész (bármekkora tehetség is) a gyerekhez, aki komolyan veszi magát, mert elhiszi, hogy a türelmes és elnéző felnőttek is komolyan veszik, amit csinál. A jó művész viszont tudja, hogy amit csinál, legfeljebb is pótcselekvés a munka vagy a harc helyett, nem más és nem több. Csakis ennek felismerésétől, illetve ennek a felismerésnek a hiányától függ, jó avagy rossz művész-e valaki. A jó művész ezért alázatos és ezért helyezi a mesterségbeli tudást az eredetiség fölé. Valószínűleg Giotto volt mindmáig az egyetlen ember a Földön, aki szabad­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom