Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Bodor Béla: A vitéz szabólegény esete a valósággal

Jülka Mária Magdolna (vélhetőleg miután másodikként született nővére korábban meghalt), Ilka Ferenc József, és végül Jilka András Anzelm Nepomuk. (O válik majd híressé Jelky András néven.) Az édesanya 1740-ben meghalt, s a seregnyi gyerekkel megözvegyült apa hamarosan újra megnősült. Az új asszony, a negyvenes éveiben járó Ilkin Kordula (aki egyébként nem mindennapi kort ért meg: élete három évszázadon ível át, 1698-tól 1804-ig), nem növelte tovább a család létszámát. Két gyermeke született, mindkettőt Ilka Kristófnak keresztelték, de az első legfeljebb néhány hétig élt, és a másodiknak is gyermekként kellett meghalnia, mert születésén kívül nincs róla több adat.

A kutatók találtak ugyan etimológiai érveket, melyek az anyakönyvet vezető, az ortográfiái monotóniától undorodó dalmata szerzetes névváltozatainak jogossága mellett szólnak, azt azonban ők sem tudják megmagyarázni, hogy miért éppen Jelky (vagy Jelki) Andrásként szerzett hírnevet az az ember, aki életében és halálában a Joannes Andreas Jelieke nevet viselte. No meg hogy miért büszkélkedett memoárja címében magyar születésével, ha apja feltehetőleg cseh, édesanyja sváb, nevelőanyja bunyevác volt, maga pedig két nyelven beszélt: hollandul és németül. Persze magyarnak lenni az idő tájt valami igen nehezen körvonalazható dolgot jelentett.

Akik Jelky András életét Hevesi Lajos egy évszázaddal későbbi, de szellemében egy évszázaddal korábbi irodalmisághoz kapcsolható művéből3, ebből - az antik regény nyomán formálódott - barokk heroikus románt imitáló (sokszor ostoba és otromba) if úsági regényből ismerték meg, elcsodálkozhatnak az eredeti memoár tárgyilagos mértéktartásán, és főként kíméletlen, önleleplező őszinteségén. Tartalma röviden a következő:

Az apja műhelyében szabómesterséget tanuló fiatalember előbb Bécsbe utazik, hogy császári és királyi ruhatáros bátyja mellett gyakorlatot szerezzen, majd - immár a fivér megbízásából - Párizsba indul. A megbolydult Európában mindenütt újoncoznak. Andrásnak kétszer is sikerül megszöknie; egy ízben egy parasztasszony viszi ki a városból, háti kosarába rejtve. így is csak Rotterdamig vergődhet el, s ott adósságba keveredve kénytelen önként beállni katonának. 1755-ben indítják útnak Kelet-India felé, de már másnap a Csatornán viharba kerülnek, és egy villám tüzet okoz a fedélzeten. A kapitány bátran osztogatja parancsait, néhány újonc azonban pánikba esik, és deszkákat ragadva a tengerbe ugrik. Köztük Jelky. Az egész éjszakát a dermesztő vízben tölti, míg csak másnap angol halászok ki nem mentik.

Néhány nap múlva egy holland hajó sodródik partközeibe, és míg a kapitány kedvező szélre vár, Jelky szolgálatra jelentkezik. Fel is veszik foltozószabónak. Hónapokat tölt a hajón, megjárja Amerikát, és Lisszabonban kerül ismét partra. Itt egy Máltára induló hajóra száll, de kalózok támadják meg őket; az ellenállókat lekaszabolják, a többieket - így Jelkyt is - fogságba ejtik, elhurcolják, és valahol Észak-Afrikában eladják rabszolgának. Gazdája idős úr, jól bánik vele, csak a felügyelő néz rá ferde szemmel. Egy alkalommal azt az utasítást kapja, hogy egy török fiúval és a rabszolgák felügyelőjével hármasban fogjanak néhány halat vacsorára. A parttól eltávolodva Jelkynek sikerül a felügyelőt a tengerbe löknie. Hét napi hajózás után egy Makaóba tartó hajó felveszi őket. Jelky eladja a fiút a hajósoknak, maga pedig katonának áll, és Jáva szigetén, Batáviában kezdi meg szolgálatát. Hamarosan mes371