Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Pintér Sándor: Hiányvers; Reggel; Egyhelyben; Egyedül (versek)
PINTÉR SÁNDOR Hiányvers Mint a fák, ha erdejük veszve már, Nézlek magammá hunyt szememmel. Komor totemként égő tornyaink Ledőlnek majd, madár se rebben. Kihalt lelkeken át süvölt a szél. Hiány trónol a pó're testen. A szív, a magasban örökre egy, Két magányt dobban a kereszten. Az ébrenlét korhadó álmait Elnyeli majd végképp a tenger; Arcomból arcod: pernye hull alá, Emlékek hamuja felettem. Nem mozdulok. Itthagylak nélküled. Ében dalként zúg fel a reggel; Eltűnó'dve a lélek harmatán, Megfürdünk majd a döbbenetben. Lobban az éj, hamvad, kitágul, Benyeli mind a poklokat. Titkol a szó, csend elárul; Megszáll s ledönt a kárhozat. Vad roncs okád ó'rjöngve roncsot: így virrad a végzet neve; Fénye hideg, homálya bomlott, Önnön hiányát méri le. Trónjára hág lassan az Isten, Úszik a téli ég felett; Nyakában kolompja csilingel, Arcán ott ül a döbbenet. 298 Reggel
