Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Szepesi Attila: Levélféle Wimbledonba (vers)

Ablaka ezer évre tárva katedrális vagy bolondokház?

A zugban Csokonai görnyed,

és Merlin Babitsosai kvaterkáz.

Dickensi tél vagy móriczi?

Tornyok és tetők behavazva.

Az orr weöres, hamvas az éj?

Nincs Cs. Szabó, hogy kibogozza.

Messziről nézem, mint a faun,

ahogy igazul görbe fákhoz, elüszkösült tekintete

a völgyben gyűlő éjszakához.

...Közel ide Naconxypán,

távol a Balkán rondabugyra, hol zúdul kannibál vihar

és dől a sátán pereputtya.

Közel bizony. Határa csak

a képzelet, mely ködbe-bambul. Minden perce hegyomlás és

minden álma lélek-karambol.

Bolondország: ott bősz a bölcs,

ordas a pap, csélcsap az őrző.

A jós kancsal, a piktor színvak

és botfülű a zeneszerző.

Ott vert diófa minden évszak,

iszap a múlt, posvány a mélység, s a vereség arra való,

hogy diadalként kőbe véssék.

Senkiföldje vagy Átokfölde?

A kósza lelkek sorsa-vesztők, a hősök kontár kardnyelők,

vagy álmatag madárijesztők.

Ott nincsen mit megérteni,

tér és idő összekuszálva...

Szerda virrad csütörtökre

és tegnap jön holnaputánra.