Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Antall István: Kő Pál plasztikus világa
gúnyolta a beszédéért... Emlékezik az egykori osztálytárs Oláh János, a Ki- lencek költőnemzedékének tagja, író, szerkesztő. - Tanárnő hagyja már békén, hiszen mi meg azt nem értjük, amit maga mond! - tört föl a pimaszságig őszinte kamasz igazságérzet Oláh Jánosból. Új hely, új név: Lujos. A bizonyítványt Maczky Lajos névre állítják ki. Fekete Imre tanár úr nyomasztó árnyéka? Ötvenhat utáni kábulat? Előrelátás? Félelem? Mindhárom elképzelhető, s ezekben az esztendőkben minden szorongás, óvatosság: indokolt. Hondromatidisz Rigasz az új keresztapa. A görög osztálytárs, nehezen barátkozik a Lajos névvel, az „a” hangzóval. Először csak neki Lujos, aztán a fővárosban már így honosodik. A közeli barátok ma is így szólítják. A próbák mégsem fogyatkoznak. A nyelvekkel, a matematikával, kémiával baj van, de a Képzőművészeti Gimnázium szabadabb szelleme segít. Itt valóban a tehetség, s a szaktárgyak fontosak. A rajzzal nincs is baj, de a később oly jelentőssé váló szemlélettel és a színekkel igen. A Maczky gyerek giccsel! Mi az istent csinálhatna mást, hiszen eddig zömmel ilyen élményei voltak? Giccsel. Csebi Pogány István nehezen viseli ezt. A kis gimnazistát „szakmai fórum” elé viszi. Somogyi József ekkoriban a gimnázium meghatározó tanára. Legyen ő a döntőbíró! Somogyi iskolabéli műtermében éppen egy hatalmas aktot bombáz, nyakig agyagosán. Hozzá lökdösi be a gyereket. - Te Jóska! Én ezt a gyereket kirúgom! Miért Te? Hát mert giccsel! Nem tudok vele mit kezdeni egy festő osztályban, bármit csinálok, giccsel! Szinte magunk elé képzelhetjük a fiatal, erőtől duzzadó Somogyit a mintázó láda tetején, vagy létrán, a mintázófává avatott hatalmas léccel, ahogyan a szobortól, a modelltől hátrafordul. - Te kisfiam, te ugye olyan drótosán rajzolsz? Az milyen tanár úr? Hát olyan szerkezetesen, jól emlékszem? Igen... Hát, akkor te szobrász leszel! Menj oda a sarokba, találsz agyagot, és mintázz! Először egy Szókratész fejet kell a gyereknek lemásolnia. Sikerül. Maczki Lajos (úgyis mint Levente) gimnazista marad. Járja és elvégzi a Képzőművészeti Gimnáziumot. Tudod, én nem haragszom Csebi Pogányra. Évekkel később találkoztam vele a fővárosban az 1-es buszon. Édesanyával voltam. S nagyon kedvesen újságolta nekem, hogy képzelje Lujoskám, én is mintázok. Igen? Komolyan? Ehhez nem tudtam mit szólni. Hívott magához zsűribe, de nem tudtam elmenni. (Később láttam, egy alumínium kecskét készített. Az jó volt.) Anyám tudta kicsoda, hát ott az egyes busz közönsége előtt elkezdte mondani neki a magáét. Hogy igazán nem volt szép magától, ahogyan a kisfiámmal el akart bánni. Én feszengtem, édesanya beszélt, mindenki figyelt. Nagyon kínos volt, csak bámultunk egymásra, amíg le nem szálltunk. A mintázás Alapanyag, alapművelet. Kő Pál gimnáziumi éveiben, a főiskolára történő készülődés idején, és a főiskolán is a stúdiumok, a mintázások során hatnak a minták. Az anyagkezelés szabadsága elsöpri a korábbi esztendők „államosított”, lenyalt, semmitmondó, veszélytelen plasztikai elvárásainak unalmát. Pátzay Pál, Mikus Sándor realizmus-közeli klasszicizálása, Medgyessy Ferenc sajátosan archaizáló, nagy erejű szemléletének megoldásai, s a Kerényi Jenőre és Somogyi Józsefre egyaránt jellemző szigorú szerkezet, s az ezzel együttjáró expresszív, mozgalmas felületkezelés nagyon is jelenvaló előkép a szakmában. 253
