Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Fejezetek a XX. század eszmetörténetéből
„éjjelente a magasban vadlibák húznak, / ha süt a hold, látni is őket, / kihűlt a világ, elmúlt a nyár...” A mesterség tisztelete ez. 5. Az ellenségkép különbsége Mindkét szerző' szembesül kora tendenciáival. Ennek megfeleló'en mindketten úgy látják, külső' felelősei is vannak a falu romlásának. A század első' két évtizedét áttekintő', s legalább a század feléig ható Szabó Dezső számára az ősellenség a liberálkapitalizmus - amit ő azonosít az idegenekkel, azok közül is elsősorban a zsidókkal és a németekkel. Főként a második világháború poklának ismeretében hátborzongató olvasmány Az elsodort falu. De már kortársai egy része szerint is sok tekintetben igazságtalan Szabó Dezső a zsidósággal szemben. A mi számunkra, a XX. századot túlélők számára világos: a faji megkülönböztetés eleve igazságtalan. A Schönberger-Sarkadi család mintáján ábrázolt könyvbéli zsidóságkép nyilvánvalóan torz, hisz a szerző faji alapon ítélkezik. Igazuk van tehát azoknak, mint mondjuk Nemeskürty Istvánnak,12 akik szerint Szabó Dezső művének vannak egyértelműen elítélendő hibái. Ráadásul ezek a szemléletbeli hibák a fehérterror torz politikai viszonyai között, és Szabó Dezső kényszerpályán futó korabeli politikai megnyilvánulásai révén kifejezetten és „végzetesen kártékonnyá” (Nemeskürty), bűnökké váltak. Ám annak érdekében, hogy az ítélkezésnél a történelmi anakronizmust elkerülhessük, három szempontot figyelembe kell vennünk. Egyrészt: a kor tudományos-bölcseleti és publicisztikai nyelvezetében a faji kategorizálás a lehető legtermészetesebb volt, olyasmi, ami minden politikai beállítottságú szerzőnél egyaránt megtalálható volt. Ez a faji szemlélet ugyan nem menthető fel, de persze megkülönböztetendő a kifejezetten antiszemita nemzeti-szocialista fajelmélettől, mely ugyanebből a talajból nőtt ki, de attól később el is vált. Másrészt: meggyőződésem szerint Szabó Dezső őszinte abban a zsidóságról alkotott nézete megítélése szempontjából kulcsfontosságú részben, ahol Farkas Miklós Gyöngyi Oszkárral, az irodalomszerető „komoly zsidó fiatalemberrel” beszélget, s amelynek befejező mondata így hangzik: „Ha tudnád, hogy minden nehéz haragom onnan van, mert tudom, hogy egymásra vagyunk utalva, mert szeretlek benneteket.” Végül harmadrészt azt is látnunk kell, hogy Szabó Dezső már itt is igen elítélőleg szól a németségről is, és tudjuk, ez az ellenszenve csak fokozódni fog, és ádáz németellenességgé válik akkor, amikor német ösztönzésre a zsidóellenesség általánossá válik és törvényi támogatást kap Magyarországon is. Mindezen szempontok nem azért fontosak, mert felmentenék Szabó Dezsőt a faji megkülönböztetés otromba vétke alól, hanem hogy magunk ne kövessünk el hasonló általánosítást vele szemben.13 Az elsodort faluban a zsidóság Szabó Dezső számára a liberális kapitalizmus14 és demokrácia megtestesülése. Amikor antiszemita megnyilvánulások tűnnek fel könyvében, akkor egyúttal korának uralkodó politikai tendenciája, a demokratizálódás ellen ágál, mert úgy érzi, a magyarság számára túl korán jött az. ,A többi nemzetek haladva értek el a huszadik századhoz, külső és lelki életük összes bonyolultságával. Mi belepottyantunk, mint egy főnyereménybe.” A szerves kifejlődést hiányolja tehát, s azon ellenszerek hiányát panaszolja, melyek e berendezkedés negatívumait csökkenthetnék.,A magyar 247
