Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Marafkó László: Ikszedik fohász a boldogsághoz
Addigra a másik kettő is ott van. A hosszú hajú egy óvatlan pillanatban gyors lefejeléssel próbálkozik, csakhogy elfeledkezik arról, hogy bizonyos pillanatokban a külvárosi gyerekkor reflexei - évtizedes szünetek után is - tized- másodpercnyi pontossággal működnek, miként az most is történik. Ez a gyors kitérés, bármennyire is átitatta a védekezés, némi helyzetátgondolásra készteti a három támadót.- Öreg, minek mókázni, add a zsozsót és tűnés! A járókelők csak szemük sarkából merik követni az öltözet alapján generációs és kulturális különbségektől áthatott spontán találkozást, de a leghalványabb jelét sem adják a segítőkészségnek. H. olyan kimérten nyugodt, mintha reggel tetőtől talpig páncélba öltözött volna.- Voltaképpen szívesen adnék, csakhogy a kérés váratlanul ért.- Megadjuk majd - vigyorodik el a hosszú hajú. Úgy látszik, a tőrkés mellett humoruk is van. Félrehajítja a zsebéből kiálló üres borospalackot. Az üveg pengve, trillázva gurul végig a lépcsőn. Közben a lány, mintegy véletlenül, nekiütközik H-nak, s a belső zsebe felé kap. A két fiú más-más irányból lendül mozgásba. A járókelők egyre nagyobb körben kerülik el őket.- Sikítani fogok - mondja H., mire a hosszú hajú felröhög. Határozottan van humorérzéke. A másik a combjához szorítja a finn tőrt, mintegy elrejtve a külső szemek elől. H. a kőpárkány felé sodródik, hogy a háta védve legyen. Gondolja, felpattan, s a virágágyásokon át távozik. Egyre szorosabb köröket írnak le körülötte. A lány megint odacsapódik, s feléje kap, majd, mint akit megcsíptek, elugrik. H. is a zakójához nyúl, mert azt hiszi, kizsebelte.- Vigyázz! - sikítja a lány. - Pisztoly van nála! H. szinte megrémül önmagától, majdhogynem nyugtatni kezdi őket. A zakója zsebében ugyanis egy kis ajándék lapul, amit öreg barátjának, Ráspolyának (született Szabados József) vett, akinek egész gyűjteménye van különféle nemes fákból kifaragott pipákból. A rücskös kemény tárgy kelthette akár egy markolat érzetét is. Az ilyen naiv fruskákban legalábbis. A fiúk méterekre tágulnak, és a hosszú hajú - feledve született humorérzékét - visszaszól:- Találkozunk még! Bár H.-nak kétsége nincs az ígéret komolysága felől, önfeledten mondja:- Hiányozni fogtok. Ne késsetek! 221
