Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Zsávolya Zoltán: Próbakő; A kimérők istenéhez; Témaárok (versek)
Témaárok SZEPESI ATTILÁNAK Ki a szösz (öncenzúra) vagyok, ki a csudákról (/öncenzúra) írok? Általában tudom, de VELE most tényleg nem bírok. Lassan e téma árok mélyére lök már, melyben halál-kulimász fortyog, iszaplekvár. A téma árka a téma átka tehát, imigyen adódik a felveendő kabát. De amint rajtam e jacke, árnyékomat elvesztem, miként magam Pesten, ez ezredfordulós End-West-en. Se árnyék, se én; a sejehajom még megvan, ámbár a szerkezete nem oly tuti már, mint hajdan. Majd erre, majd arra billen nálam a mérleg nyelve: a nyelvem tudniillik. Hol (öncenzúra), hol (öncenzúra) nyel be. Nem nyugszom: fel-le járok a Belváros szívén, ha ki szembejön némber, nem tudja, ki (volt) Mnémoszüné! Nem isteimő a szentem, naná, nem szirén, nem is múzsa, a Virgin Megastore- vagy a Duna Plaza mélyiről való a patás rúzsa. Szóra se méltatjuk egymást, Miszter Börgör előtt landolunk egy taxiban. Otthon az ÖNCENZÚRA kiold. Ilyen az alkonyunk. Témaárkom mélyén, hát, Ginsberg-höz és más bölényekhez invokálok (még örüljenek ennek, mert ha ittam, akkor okádok), s megtudnám szívesen, hogy végül mit köllene itten tenni, de arra jutok, hogy bizony nem nyerő ábszolúte semmi. A hatodikról lesek, de szart (+ ...-t) se látok, mi innen kivezet, hiába sikolt meg vonaglik alattam a vészterhes, izgalmas övezet. 217
