Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda
BEKE GYÖRGY Itthon-e a gazda? Kiszabadul a hegyek szorításából a Fekete-Körös, és egyszerre mintha az egész délbihari táj képét meg akarná változtatni: nagy kanyarokat vág, kaviccsal teríti be a partjait, csendesebb helyeken homokszigeteket rak, hogy áradásaikor tovább hordja őket... A Fekete-Körös és a Fehér-Körös közén erdőrengetegek zúgtak valaha. A közéjük húzódó magyar lakosság a tisztásokat ülte meg, innen a sok „bél”, vagyis „közép” előtagú település. Bükkerdők vonultak alá a hegyektől az alföld síksága felé. Egy-egy itt maradt fa volt egyetlen emlékeztetőjük a múlt század közepén, mikor Arany János tekintete végigjárta a tájat: Füzes Tiszaparttól Biharig egy róna, Mintha sebes árvíz meggyalulta volna; S ha Belényes ormán fölkel a nap reggel: Végignézhet rajta, még álmos szemekkel. Nincs azon hegy és völgy; itt-ott egy fa törzse, Távol rengetegek szétszórt előőrse; Vagy kerek erdőcske messzi határon, Mely alá kiönt még a dél vize nyáron. E költői tájkép kelte: 1853. A Füzes után a költő csillag alatt megjegyezte: „Volt, 48 előtt.” A dél vize pedig - a délibáb. Arany János szülőföldjére érkeztem. „Ha valaki Arany János idejében egy portára bement Bihar vármegyében, tisztessége hozta, hogy kalapját levegye s megkérdezze: itthon-e a gazda?” így kezdte beszédét a költő születésének 140., halálának 75. évfordulóján, az utóbbi fél évszázad legnagyobb szabású Arany-ünnepségének megnyitójában Tabéry Géza. Majd idők szakadékain átugorva, kortársaihoz fordult: „Arany János évfordulóján az utókornak is van legalább annyi kötelezettsége, hogy megkérdezze: hon-e a gazda?” Csendes őszi alkonyaiban járom Nagyszalonta utcáit. Dánielisz Endre kísér, Arany János nyomdokai vezetnek. „Ezen a telken állott »a bogárhátú öreg ház«, melyben Arany János született 1817. március 2-án.” Friss babérkoszorúk az emléktábla alatt. Nagykölesér utcának hívták a földes utat, mikor Arany János megszületett. Ma a névtáblán: Strada Arany 17