Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Szepesi Attila: Clusius nyomában
növényi élet között. Ez a tudomány megállapítása. A misztika pedig azt mondja: van eme különös lényeknek némi alvilági vonatkozásuk. A föld alatt megszülető gombák kikukkantanak a napfényre, de szívesen lapulnak korábbi megőrző közegükben, az árnyékban vagy a reves korhadékon. És veszedelmesek is tudnak lenni. Bennük nem válik ketté a jó meg a gonosz tündér: derűjüket kormos árnyék keríti, baljós magányukon pedig megcsillan egy-egy eltévedt napsugámyaláb. IV. Amikor a kucsmagombák tavaszi áradása véget ér, a természet mintha eltűnődne. Szünetet tart. Pedig a mélyében már újabb gombák készülnek a föld alól előbukkanni: a májusi pereszkék, a francia konyha illatos, hófehér kedvencei, melyek Szent György napja táján ütik fel a fejüket. Aztán jön sorban a koranyár többi ajándéka: a füvekben boszorkánykört alkotó szekfűgombák, a zöld és veres megannyi árnyalatában csillámló galambicák. Aztán a nyári hő beköszöntővel a rókagombák is ellepik az avarborította mélyutak oldalát, a vargányák pedig ezernyi ezer változatukkal a mélyebb és magasabb lomberdőket. A gombász rója az erdőt, felkaptat egy-egy meredek, vízfolyás kimosta horhosra, ahol a feje felett óriáspöfetegek csimpaszkodnak a gördülni készülő kövek között. Fenyőerdő csaknem éjszakai homályán kell áthatolnia, ahol a sötét, nyirkos alvilágban vargányák sora tenyészik. Borsostinorú és fenyőalja- gomba, barack-aromájú gyűrűstinorú és a korallgombák tengermélyt idéző bizarr formái. Vagy rálel egy szurdok borostyánlepte falában a narancssárga rókagombákra. Korhadó fatörzsön a laskagomba vagy az őskori erdőket elpusztító, virulens gyűrűs tuskógomba, másik, jóhangulatú nevén: a mézszínű galóca tűnik a szemébe. Meghökkentő formagazdagságú és leleményes a gombavilág. Parányai mindent ellepnek, de a kalaposgombák száma is - csak országunkban - meghaladja a kétezret. A veres kosár és a tintahalmgomba, a káposzta- meg a mozsárütőgomba, a csillag-, a júdásfüle-, a papsapka- és a csészegomba minden szobrászi leleményt és a tengermélyek élővilágának bizarr kísérletezőkedvét felülmúlják. V. A fauni lélek valaha a ligetek táján élt, ahogy azt az antik regék, és a fájdalmasan távolodó világukat újra megálmodó Boucher festményei és Mallarmé költeménye, meg a nyomukon készült remek Debussy-muzsika, az Egy faun délutánja is tanúsítja. Zöld szél zúge művekben, zöld kacagás, a távolból meg harangok zöld bongása hallatszik. És a tenger örök zúgása. Igaz, a képek meg a hangok eme szimfóniájában észrevehető valami keserű színárnyalat is. A zöld szellem búcsúzása. Pán, mint a legenda mondja, rég meghalt. Magára hagyott berkei és 14
