Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kiss István: A sport erkölcsfilozófiája
nak. A lényeg az, hogy e fogalomelemzés szerint a sport teljesen más motivációt jelent a versenysportoló, az egészsége megőrzéséért kocogó vagy gyalogló, és csak a néző szerepet választó sportrajongó számára. A versenysport és a demokratikus értékrend A versenysportolók különös fából faragott emberek. Sikerorientált lelkialkatuk miatt állandó motiváció készteti őket saját teljesítményük folytonos jobbítására, győzelem és mások teljesítményének túlszárnyalása érdekében, tehát, hogy kipróbálják, mire képesek. A versenysportban érvényesülő igazságosság morális indítékai azonban eltérnek az európai demokratikus társadalmaknak az egyenlőség, a kölcsönösség és a méltányosság elvein nyugvó igazságfelfogásától, amelynek alapjait még Arisztotelész a „Nikomachoszi etika” című művében fektette le. E szerint a méltányosság az egyenlőség érdekében végzett kompenzálást jelenti, a kialakult, fennálló egyenlőtlenség kiegyenlítéseit. Ennek modern példája a pozitív diszkrimináció, ami jólismert követelmény a magyar belpolitikai élet retorikájában is. Ugyanakkor a modern demokratikus társadalom - ezzel szemben - az egyenlőség követelményét mellőzve homlokegyenest ellenkező értékítéletet alkalmaz a versenysportban. Nevezetesen tudomásul veszi azt, hogy a győzelem vagy csúcseredmény elérését éppen a versenyben résztvevők közötti egyenlőtlenség érvényesítése teszi lehetővé. Ráadásul ez az egyenlőtlenség a versenysportoló eleve születésekor magával hozott adottságát, tehetségét jelenti, azaz olyan személyiségjegyeket, amelyeket lehet fejleszteni, vagy lehet rosszul sáfárkodni velük, de az alapdiszpozíció hiánya később is behozhatatlan hátrányt jelent. A demokratikus társadalom tehát ez esetben elismeri a születéssel együtt járó - korábban arisztokratikusnak minősített - jogot, ami a versenyzőt sikerre és győzelemre predesztinálja. A versenysportok a demokratikus igazságfelfogás morális indítékai közül csak az egyenlő esély elvét fogadják el és annak érvényesülésén szigorúan őrködnek. Ennek érdekében alkották meg az egyes sportágak űzésének játék- szabályait”, egységesítették a pályaméreteket és szabályozták a térben-időben mérhető sportok esetében a mérési módszereket. Ajátékszabályok olyan konkrét normák, amelyek abszolút érvényűek és a játékban vagy versenyben résztvevők számára kivétel nélkül kötelezőek. E normák nem vesznek figyelembe egyéni szempontokat, hanem személyre való tekintet nélkül fogalmazzák meg a helyes magatartást és a büntetendő vétséget. A szabályok alól kivételt és felmentést csak a szabályt hozó szervezet adhat, tehát azok egyetemesek. Éppen ez a kiskapu adott lehetőséget az 1999. október 17-én Sepong- ban tartott FORMA-I autóverseny Malajziai Nagydíj futamának befutói sorrendjét először megváltoztatni, majd visszaállítani. A Ferrari istálló győztes pilótáit, Eddie Irvine-t és Michael Schumacher-t először kizárták a versenyből autóik szabálytalan légterelő lemeze miatt. A Nemzetközi Automobil Szövetség fellebbviteli bizottsága azonban helyt adott a fellebbezésnek és visszaadta a korábban elvett pontokat az olasz együttesnek. A döntést nyilatkozatháború előzte meg és követte. A grémium döntését azonban Niki Lauda, egy olyan veterán autóversenyző, aki élete java részét a játékszabályok gúzsában élte 131
