Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Györffy Miklós: Kopaszodó Sámsonok
Ill ÍROTTKŐ STÚDIÓ KECSKÉS MIKLÓS Újra költők Leírtam egy verssort, Féltem... Eldobtam. Leírtam egy újabb verssort, Nem tetszett... Eldobtam. Aztán leírtam egy szót, meg még egyet: Halál, hóhér, S ez már tetszett. Es itt kezdődik a mondanivalóm. Patak, - nem bántani Sár - hm, hm HóMegdöbbentem. Újra tudok írni. Hogy hogyan? Nem érdekes. Egy biztos, Ha majd egyszer elcsodálkozol, Abból tudod, mi ez. Szerelmes vers ez (?), vagy istenimádás: Ezt nem tudom tnég. Nem szólok ki az olvasóhoz. Ha majd egyszer eldöntőm, hogy melyik, Aszerint írok. De mit magyarázkodom? Szerelmes, istenigenló' verset írok. Mert istentagadónak vallanak, ami nem vagyok. Szerelmes vagi/ok istenbe, az embereket szeretem, de szerelmes beléjük nem vagyok. Az Istent szeretem holtomiglan, szerelmesen. Semmihez nem értek, tehát mindent tanulok. Egy dologhoz értek, de azt is tanulom. Az én istenimádásom ez. Nem énekszóval, nádihegedűvel, dobbal, ha az egészségem oda is lesz.
