Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - A SZIGET HANGJA (a mai Kuba művészetéből) - Veress József: Kubai film-capriccio (tanulmány)

ismertebb kubai film főhajtás az Életet, Szerelmet és Függetlenséget megtestesítő Nő előtt (1968-ban vagyunk, jó az évjárat, pedig, mint közismert, ekkor vonulnak be Prágába a „testvéri tankok” és arrafelé új erőre kap a diktatúra). A sorsok nagyszabású epikus tablón bomlanak ki és a cselekvés alternatíváinak változásait érzékeltetik. Az első fejezet a XIX. század végének arisztokratikus légkörében játszódik s egy romantikus kapcsolat reménytelenségét ábrázolja. A második epizód a harmincas évek polgárasszonyának kitörési kísérletéről szól, a harmadik pedig - színtere immár az akkori jelen - a női emancipáció lehetőségeit taglalja. Egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy a változások kétkezi dolgozók életében tükröződnek. Solás vibráló fantáziával színezi át a valóságot, drámai hangulatai szívszorongatóak, némi szocreál beütést legfeljebb az itt-ott árulkodó didaktikus hangsúlyok jelentenek.

Ami a hatalom szolgálatát, a propaganda harsányságát illeti, ebben sincs hiány. Manuel Octavio Gómez az Öné a szó című filmben (a gyártás éve 1974) szenvedélyes pátosszal emel vádat a rendszer ellenségei ellen egy szabotázs valóságos vagy vélt indítékainak bemutatásával. Igaz, pro és kontra vélemények egyaránt elhangzanak az ügy hátterének feltárásakor, a vezérszólam azonban túlharsogja a mentségeket keresőket. Egyszóval a megfellebbezhetetlen igazságot a hivatalos ideológia képviseli, a szó nem Öné, hanem a manipulátoroké. Manuel Pérez kalandos históriájának fókuszában - a filmfajta egyébként szerény gyökereket eresztett Kubában - a vereségébe belenyugodni képtelen ellenség diverzáns tevékenysége áll, kincstári tálalásban: odaütünk, meghiúsítjuk, visszavágunk, győzünk-hangsúlyokkal (A Maisini- cuból jött férfi), Sara Gómez a cinema verité fegyvereit forgatja tehetségesen (.Bizonyos mértékig), amikor az asszonyok helyzetéről értekezik.

Emlékei mozijában e sorok írója szívesen őriz bizonyos „kubai pillanatokat”, snitteket, fény-árnyék játékokat, színészi remekléseket, jellegzetes montázsokat, tündöklő mosolyokat. Tetszett a Fekete folyó (Manuel Pérez) komor levegője, jóllehet az 1961-es áprilisi invázió interpretálása valószínűleg egyoldalú optikával készült. Élénken magam elé képzelem A rancho őre (Sergio Giral) kemény naturalizmusát, a XIX. századi rabszolgavadászat sokkoló beállításait. Bulgakovi reminiszcenciák élednek újjá a Túlélők-ben (Tomás Gutiérrez Alea): ebben egy arisztokrata család „merül alá” az új rezsim beköszöntekor, de nem sikerül kibekkelnie a nehéz időket. Érdekes anekdokta A látnok asszony-é (Manuel Octavio Gómez): azt tárja elénk, miképpen maJulio García Espinoza

112