Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében
GYURKI KATALIN • • Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében Jelen tanulmányomban Dosztojevszkijnek az ördöggel, a spiritizmussal foglalkozó cikkeit, vallomásait vizsgálom. Koncepcióm hasonló az öngyilkossággal, gyilkossággal, kéjvággyal kapcsolatos írások értelmezésekor felvázolt - eló'zó' cikkemben kifejtett - módszerhez: a Dosztojevszkij publicisztikai írásaiban megjelenő' ördög-problémát összevetem a regényeiben módosítva kifejtett ilyen jellegű kérdésekkel. Ezeknek a problémáknak a tárgyalásához írásomban elsősorban Schelling filozófiáját hívom segítségül, akinek a jóról és a rosszról, az Istenről és az Ördögről alkotott felfogása Dosztojevszkij nézetrendszerével rokon. Ugyanis Schelling filozófiájában válik először ingataggá a német idealizmusnak az észbe vetett abszolút hite. Schellingnél, tagadva a hegeli „mindent, ami valóságos, az ésszerű, és minden, ami ésszerű, az valóságos” kitételt, már homályos és irracionális létstruktúrák bukkannak fel. És ez az irracionalitás a szabadság fogalmára is kiterjed, amely szabadság Schelling filozófiájában az én, a szubjektum egyik legfontosabb összetevője. Ugyanúgy, mint Dosztojevszkijnél, aki Bergyajev szerint „könyörtelen volt, mert nem akarta azon az áron megmenteni az embert a szenvedésektől, hogy megfosztja szabadságától, hanem felelősséget rótt az emberre, amely arányban áll a szabadok méltóságával”.1 Ez a szabadság pedig mind Schellingnél, mind pedig Dosztojevszkijnél, mint azt később látni fogjuk, a jó és a rossz, jelen esetben az Isten és az Ördög közötti választás szabadságában nyilvánul meg. Dosztojevszkijnek az ördöggel kapcsolatos cikkeiből az derül ki, hogy a szerző ezt a kérdést is a korabeli orosz társadalom egyik legfontosabb, legégetőbb, ugyanakkor a társadalom életére nézve negatív következményekkel járó problémájának tartja. Olyan tényezőnek, amely — az öngyilkosság mellett, és azzal együtt - ismét a társadalom dezintegrálódásához vezet. A spiritizmusban, az ördögben való hit veszélyeit a következőkben látja: ,Elkülönülés-e a spiritizmus? Azt gondolom, hogy igen. A nálunk kialakulóban lévő spiritizmus véleményem szerint a jövőben rendkívüli veszélyekkel és káros elkülönüléssel fenyeget. Az elkülönülés egyenlő a szétválással, ezen a gondolaton azt értem, hogy a mi fiataljaink soraiból a spiritizmus észrevehetően erős elemekkel töltődik fel, és ez mind erősebb és progresszívebben az orosz emberek szétválását jelenti.”2 Tehát a spiritizmus, az ördögben való hit egyfelől az elkülönülés előidézőjének, megerősítőjének fogható fel, annak az elkülönülésnek, amely az 1050
