Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Nagy Gábor: Szöveghagyomány és költői hagyaték
nij-versek keletkezésének ismert egy külsődlegesnek tűnő oka: a könyvkiadás helyzetének megváltozása a rendszerváltozás után, amely arra indította Bakát, hogy kitaláljon egy nem létező orosz költőt, s „lefordítsa” a verseit.1 Eltekintve most a könyvkiadás - és az Európa Könyvkiadó - évtized eleji nehézségeitől, kiemelhető két tényező (egy külsődleges és egy poétikai) mint a ciklus keletkezésének és értelmezésének kulcsa: az egyik a rendszerváltozás, amely egyszerre jelentette a Szovjetunió és a kommunista rendszer összeomlását, tehát az orosz viszonyok jelentős megváltozását; a másik a (mű)fordítás fikciója, az az alkotói tételezés, amely a versek éléről - az első folyóiratközléseknél - mintegy háttérbe, a lap aljára utalta a szerző nevét, a Baka István „feliratot”. Ez egyrészt a szereppel való radikális azonosulást is jelentheti, mint Kovács András Ferenc: Lázáry René-, Jack Cole-versei esetében. Másrészt a fordítás aktusára irányítja a figyelmet: felfogható úgy is, hogy ezek a versek oroszból magyar nyelvre és magyar kultúrából oroszba átfordított alkotások; s úgy is, hogy a fordítás és, persze, a mégsem-fordítottság ténye a két „világ” - mint szövegvilág, illetve mint kulturális és társadalmi-politikai közeg - közötti folyamatos átjárhatóságot hangsúlyozza. Kompozíció. Orosz körkép A ciklus kompozíciójának egy fontos jellemzője is utal az átjárhatóságra, az oda-vissza-fordítás mint olvasói művelet jogosultságára. A Sztyepan Pehotnij testamentuma Első Füzet (1972-1990) jelzésű első részében csupa olyan verset találunk, amelyek korábban íródtak, Baka István név alatt jelentek meg s szerepeltek a költő valamely korábbi kötetében. (Ez utóbbi feltétel alól kivétel a Hodaszevics Párizsban, amely folyóiratban Baka-versként jelent ugyan meg, ám kötetben a Farkasok órája Pehotnij-ciklusában volt először olvasható.) Az Első Füzet öt verse közül egyedül a Kutya nem tartalmaz paratextuális utalást az orosz viszonyokra. Am mind a versben ábrázolt táj „oroszos” hangulata - pl. a füzek mind a Jeszenyin-verssel létesített intertextuális kapcsolata révén szorosan ide tartozik (mégha a Farkasok órája Pehotnij-ciklusából ki is maradt). A két vers hasonlóságainál jellemzőbbek a különbségek, Jeszenyin A kutya c. verse epikus jellegű: egy kölykedző kutya szomorú története, akitől gazdája elragadja kölykeit. „S mint akinek kenyér helyett / kötődő kéz követ hajít: / hullatni kezdte lassan a hóba / szeme arany csillagait...” - szól a Képes Géza fordította vers befejezése. Baka mintha innen folytatná a történetet: „Szabad vagy - horpaszodban már csak / Ábelek láncát lógatod”. (Jeszenyin kutyájának „meleg hasából / habos tej csurran édesen”.) Jeszenyinnél pontosan megokolható a kutya tragédiája (a szabadság hiánya) - a Baka-parafrázisban már szabad ugyan a kutya, egzisztenciájában mégis fenyegetettebb, mert fenyegetettsége kozmikus és megindokolhatatlan: ,A felhők bakancsszögek: / Rúgások csillagképei”. Gazdája is sokkal nagyobb hatalom (szabadsága tehát a vers végén visszavonatik): „S amint a holdon feltűnik / Eszelős, hű tekinteted, / Mint egy nagy gazda lábait, / Végigszagolod a füzeket”. ABaka-Pehotnij-vers, Jeszenyin művének tovább- és átírásaként, az egzisztencia magárahagyottságát fogalmazza újra. Jeszenyin állativá fokozta le a személyiséget - Baka tovább radikalizálja ezt azáltal, hogy önmegszólító a vers beszédmódja. 1031
