Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"

Dukai Takács Judittal. Komoly szerepe volt abban, hogy Takács Judit híre sokfelé eljutott. Az elsők között tájékoztatta Kazinczyt a verselő leányról. 1814 nyarán büszkén újságolta el Berzsenyinek, hogy Judit és Tatay baráti köréhez tartozik: „Buzgó tisztelőd voltam. - Hány kellemes órákat nem szerzett nékem Takács Juditunknál emlékezeted! - hány kedves szóváltásra nem adott az nekem okot Tataynknál.”20 A „miklai remete” Takács Judit révén értesült Horváth Elek menyasszonyának, Csányi Zsófinak a haláláról.21 Judit (Dudi, később Malvina) neve ettől kezdve közszájon forgott: Horváth József Elek, Berzsenyi, Kazinczy, Döbrentei leveleiben egy ideig mindennapos téma volt.22

Horváth üzenetváltásai és egyéb kéziratai a korszak jellemző dokumentumai; a bennük található művelődéstörténeti, ízléstörténeti tények miatt érdemes lenne kiadni őket.23

Dukai Takács Judit és Horváth József Elek verses levelezése a fennmaradt dokumentumok szerint 1811-ben kezdődött. Horváth ekkoriban Sárváron teljesített joggyakornoki szolgálatot. Megismerkedésük körülményeiről így vallott: „valami Domonkos nevezetű Dukai köz birtokos Úr velem véletlen öszve jővén, ‘s nevemről reám ismervén, nagy örömmel jelenti, hogy Dukában eggy Kis-aszszony, kinek a’ Poesishoz felette nagy hajlandósága van, ‘s szép munkákat-is dolgozgatott, olvasván némelly nyomtatott szüleményeimet, szeretne velem megismérkedni; tenném meg azt az örömöt: Írnék neki néhány rendeket. Engedék kívánságának, ‘s hamarjában azon néhány sorokat irám, mellyek levelezéseink között az első helyet foglalják. Judit azonnal felelt, ‘s bennem-is tüstént lángra kapott Nemzeti dicsőségünk’ előmozdításának vágyja. - így támada barátságunk, nyöltön nyőlt kölcsönös bizodalmunk, és szíveinkben mély gyökeret vert a’ Hazai szeretet. — Mennyire gyenge tehetségem engedé, a’ külömben-is csuda lépésekkel haladó derék Poétriát megis- merkedtetém bővebben a’ Poesis’ titkaival, meg az ahoz szükséges tudományokkal; buzdítám, édesgetém, ‘s végi-e már a’ Görög lábokkal-is ismerkedtetni kezdém; de szabadabban repkedő lelke azokhoz magát köttetni nem engedé.”24 Verses és prózai üzenetváltásaikat Horváth gyűjtötte össze. Lemásolta, és halála előtt — Judit verseivel együtt - elküldte Döbrentei Gábornak, az Akadémia akkori titoknokának. A küldeményhez a következő sorokat mellékelte: „Vedd tehát Malvinánk mivét, hagyjd ki fiatal miveim azon darabjait, ha tetszik, mellyek sem mostani tónusunknak, sem az aestheticanak nem kedveltjei. Nem kivánok sem jutalmat, sem dicsőséget, csak azt az egy vigasztalást és örömöt, hogy te általad ismertethetem Malvinánkat, ‘s reám-is, ki miveit híven fen tartám ‘s öszveszedém valami csekély érdem háramlik. A mit toldalékul adék ‘s nem végezhetém, kérlek folytasd, ‘s végezd.”25

Horváth a fent említett gyűjteményben Takács Judit költeményeit olykor magyarázatokkal látta el, néhány esetben pedig saját verseit is beillesztette a kötetbe (Felelet Ezen Gondolatokra, 32 - 3.; Vígasztalás, 40 — 1. stb.). Egyik jegyzetében - magát is mentegetve - a dokumentumok hitelességét bizonygatta: „Pirulva bocsátom ugyan közre derék Poétriámnak ezen ‘s egyéb leveleiben reám halmozott, ‘s általam nem érdemlett dicséreteit, de, hogy az eredetiséget még ebben-is meg ne sértsem, kéntelen valék azokat, minden szemérmem mellett meg hagyni. (...) A mi ezen levelezéseket illeti, vagy

1021