Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"
kapcsán rendre előkerülnek; a hozzá küldött és az általa írt levelekben is több alkalommal szerepelnek. Ugyanakkor nem feledhetjük: neki kivételes szerencséje volt, hogy édesapja taníttatta, és büszkén nézte költői sikereit. A szerencse azonban nem vonatkozik verseinek megjelenésére. A magyar Saphónak életében mindössze néhány írása látott napvilágot.5 Bár Horváth József Elek és Toldy Ferenc is tervezte költeményeinek összegyűjtését és kiadását, erre a XIX. században nem került sor. Műveinek első és mindeddig utolsó - hiányos és filológiailag pontatlan - kötete a költőnő halála után két emberöltővel látott napvilágot.6 A poétria saját kezű önéletírásában részletesen is szólt családjáról, költői indulásáról és támogatóiról. A dátum nélküli önjellemzés 1828 táján íródhatott.7 A dokumentumot betűhíven, a rövidítések feloldásával [ ] közlöm: Dukai Takács Judith Született 1795dik Esztendőben Kis Aszszony havának 9,lik napján, édes Aty- tyának ősi fészkében Dukában Vass Vármegyében. Szülői Dukai Takács István és Múzsái Vittnyédi Terézia valának ‘a Kik is ötét, egyetlen gyermekjek lévén különös gondal és szorgalommal nevelték, ‘s nemét illető minden szükséges tudományokra meg-tanítatták. O’ benne ‘a természet látszott meghalladni ‘a mesterséget, ‘a mellynek ő’ valóban édes gyermeke is vala, ez kóstoltatta meg véle még gyermekkorában ‘a poezisnak mennyei nectárját, ‘a nélkül hogy ő’ maga is tudta volna mit mivel, vagy minek hívják azt, ‘a mit ő ír, egykor édes Attya odahaza nem lévén, édes Annya pedig betegen feküdt, azon való keservében veszi tollát ‘s ezen leg első sorokat írja az előtte könnyeitől el ázott papirosra. El lankadok el hervadok Nem tudom mi talál Tán végemhez közel vagyok Le szakaszt ‘a halál. Mind egy úgy is meg kell lenni Mit akar az Istenség Oh mi határt nem szabhatunk Gyenge az emberiség. Ez tehát ‘a leg első és az eredeti születési köntösében lévő versetske, midőn éppen tollát le akará tenni bé toppan édes Attya, ‘a Lyányka meg ijedett ‘s engedelemért esdeklett hogy ha tilalmas dolog ez, ő’ többé tselekedni nem fogja, édes Attya látván ‘a verset el bámult ‘s ‘a helett hogy ötét meg dorgálta volna édes atyai csókok között bátorította és sokféle ajándékokkal serkentette még többeknek az írására, meg örülvén Judith hetenként’ több több versekkel kedveskedett Lelkes édes Attyának, ‘s így ‘a gyakor ízben meg jelent jó barátokat ‘a Forte Piannó édes zengzete mellett ‘a Poezis ártatlan örömeivel ‘s önnön munkálta énekekkel mulattatta. A hir csak hamar közönségessé tette ezen újságot ‘s Horváth Jóseff Elek mostani Kapos vári Professor Úr volt ‘a leg első ‘a ki ‘a mi Kis Poetriánkat nyájjas leveleivel meg tisztelte ‘s néki baráti kezet nyújtott ‘s irigyel ‘s gáncsoloi 1017
