Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Lukács István: France Prešeren és a népköltészet
példájául csupán egyetlenegy népdalt tudunk felhozni, a Lepa Vidát, amelyben a költő „az eredeti szöveget nem csupán szótagszám és metrum szempontjából változtatta meg, hanem kiegészítette annak tartalmát és eszmei értelemben is kitágította.”16 A történet tragikus hősnője, a szépséges Vida egy szerecsen unszolására elhagyja beteg gyermekét és idős férjét, hogy a spanyol királyné fiacskájának dajkája legyen. A Naptól és a Holdtól hírt kap, hogy gyermeke meghalt, férje pedig keresésére indult. Távol a szülői földtől és övéitől, vigasztalan marad. Ez a ballada nem csupán a szlovén romantika legsajátosabb jegyeit magán viselő költeménnyé vált, hanem olyan műalkotássá is, amelyben Preseren érvényesíthette teljes költői hitvallását.17 A népdalok döntő többségénél azonban saját esztétikai szándékait elsősorban stiláris finomításokkal, a verselés egyenletessé tételével, bizonyos verssorok kihagyásával vagy hozzáadásával juttatta érvényre. Mindenestre a költői „beavatkozás” ezekben nem volt olyan mértékű, mint az említett Lepa Vida esetében. Az Od Matjaza, ogrskega kralja (Mátyásról, a magyar királyról) és a Od kralja Matjaza (Mátyás királyról) című népdalfeldolgozásai magyar szempontból is figyelemre méltóak, hiszen főhősük a szlovén népköltészet egyik legnépszerűbb alakja, Mátyás király. Az ez utóbbi feldolgozás alapjául szolgáló eredeti népdal ma nem ismert, így elemző értékelés sem készülhetett arról, hogy Preseren milyen mértékben változtatott az eredetin, azonban a vers szabályos trochaikus lejtésű, páros rímelésű könnyed nyolcasai alapján bizonyosnak látszik, hogy a költő, miként a Lepa Vida esetében, ezúttal is szigorú formába öntötte a népdalt, s igazán presereni realisztikus jelenettel is megfűszerezte, ahol a vakmerő, ám hazug dobosné és ironikus férje éles szóváltásba keverednek.18 A szlovén irodalom történetének talán legkülönösebb, eszmében és motívumokban gazdag fejezete a Mátyás királyról szóló szlovén népdalok szinte napjainkig tartó szépirodalmi adaptálása.19 Az említett két népdalfeldolgozás ennek a sajátos ii'odalmi láncolatnak az első darabjai, így a nép- költészet szépirodalmi meghonosításában, mint oly sok egyéb vonatkozásban, France Preseren tekinthető a legelső alkotónak. Preserennek a népköltészettel kapcsolatos megjegyzései, észrevételei, valamint az általa készített jelentős számú népdalfeldolgozás alapján világosan kirajzolódik, hogy költői hitvallásában a népköltészet egyre fontosabb helyet foglalt el. Bár viszonya a népdalhoz az idők során láthatóan változott, egyfajta kettősség mindvégig megmaradt benne: egyfelől elfogadta a népdalt mint teljes értékű művészi szöveget, amelyet eredeti állapotában kell szemlélni és közölni, másfelől azonban a népdalra a romantikus költészet alapjául szolgáló olyan matériaként tekintett, amelyre építve új, eredeti és a költő által is vállalható lírát lehet emelni.20 A személyes lírából történő átlépéssel a „kollektív népi poétikába” a költő valójában kísérletet tett arra, hogy egy pillanatra megszüntetve saját entitását egyetlen versen belül is visszaállítsa a történelmi idők homályába veszett ősköltészetet. JEGYZETEK 1 France Preseren: Pesmi - Versei. Fordította: Tandori Dezső, Lator László. Pomurska zalozba, Murska sobota, 2000. 2 Tandori Dezső: France Preáerenról, a fordító jogán. Tiszatáj 1975/10, 73-76. Ua.: Hason1002
