Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Lukács István: France Prešeren és a népköltészet
LUKÁCS ISTVÁN France Preseren és a népköltészet A szlovének ebben az esztendőben ünnepük legnagyobb nemzeti költőjük, France Preseren születésének kétszázadik évfordulóját. A muraszombati Pomurska zalozba kiadó a fontos évforduló alkalmából régi nemes hagyományt folytatott, amikor kétnyelvű, szlovén-magyar verseskötet megjelentetésével tisztelegve tett egy újabb lépést a szlovén lírikus magyarországi népszerűsítése érdekében.1 A szlovén költőfejedelem leghívebb magyar tolmá- csolója, Tandori Dezső „a fordító jogán” közel negyedszázaddal ezelőtt írott lelkes és elmélyült esszéjének utolsó mondatában „világirodalmi szlovénként” aposztrofálta a költőt, akinek Berzsenyi és Vörösmarty mellett méltó helye van a világirodalmi Parnasszuson.2 Vajon Preseren elfoglalta-e az őt megillető helyet a magyar világirodalmi Parnasszuson is? Vajon térségünk népeinek és nemzeteinek klasszikusai felzárkóztak-e a nagy nemzeti irodalmak kiválóságaihoz? Bár nemrégiben Szlovéniában végre napvilágot látott a kitűnő kortárs költő, Kajetan Kovic tolmácsolásában az eddig legteljesebb Petőfi-kötet, félő, hogy bőven akad még adósság minden oldalon. Kulcsár Szabó Ernő a magyar irodalom 1945 utáni történetét tárgyaló könyvében írja: „Van valami szomorú abban a tapasztalatban, amikor a német—angol—francia első, a spanyol—skandináv—orosz második, sőt a cseh-lengyel—portugál—délszláv harmadik vonal után a magyar irodalmat rendszerint az albán, a bulgár és a szlovák irodalom szomszédságában tárgyalják a sokszerzős nemzetközi kézikönyvek.”3 A céltudatos és irányított figyelem szomszédaink irányában segíthet oldani a társtalanság-mítoszhoz rögzült gyakori magyar képzeteket, s akár komoly esélyt adhat, hogy az imént említett virtuális szépirodalmi ranglétrán a magyar irodalom eggyel feljebb lépjen. Ha egyáltalában rászorul erre! Szem előtt tartva a Kulcsár Szabó-i szkepticizmust, dolgozatomban France Preseren életművének olyan területét érintem, amely nagyon is ismerős a magyar olvasó számára, hiszen a XIX. század első felének magyar lírájában a Preseren-kortárs Petőfi Sándor éppen a népköltészettől ihletve teremti újjá a magyar lírát. Természetesen van különbség a Preseren- képviselte költői ideál és a Petőfi-megjelenítette irodalmi modell között, mert gyökeresen más volt az irodalom helyzete és állapota itt és más ott. A szlovénség történelmi eszmélésének nagyon korai szakaszában veszítette el nemzeti függetlenségét, s több évszázados széttagoltság és osztrák függés után, amikor elemi politikai és kulturális érdekeit sem tudta kellően érvényre juttatni, 998
