Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Szepesi Attila: A szélember
Elfogadja a hozzá hasonlóképp „elemi származású” Kólánya ragaszkodását, csetlik-botlik a föld - hol bogáncskórós, hol hegyek és zúgó vadvizek szabdalta - térségein, el is keveredik ideig-óráig a mindennapi világ karikatúra-figuráival, de idegenszerűsége sosem oszlik el. Húzhat magára öltönyt, megváltoztathatja nevét Őrült Szvetozárra, dolgozhat az Illemhely-gyárban, ő mindig az a szélből szó'tt és álomból kiszökkent garabonciás marad, aki a születését rég elfeledte, a célját nem ismeri, és idegen neki az élet, hisz az ő éltető közege a lét, az erősebb hatalom világa. Ennélfogva Szél úrfi, aki szerepet cserélt, sóhajtássá fogyatkozik és elenyészik, míg Bolond Istók, a kerge garabonciás megmarad hérosznak és mesehősnek, Rókacsillag, Nagylovas, Kislovas és Bors társának - e nevek is szinte rímelnek Vörösmarty idézett tündérlányai (Tavaszillat, Liliompára, Rózsaiéi és Fűszag) nevére. Az őközege más-léptékű, mint a lenti, ördögszekeres térségeké. Ő egészen soha nem vegyül az élőkkel, és ami ebből következik, sosem a cselekvés hajtja. Aki él, az aktív, ám a Bolond Istók-féle szellemalak közege nem a tetteké. Aki nem kötött az időhöz, annak nincsen miért nyüzsögnie és marakodnia, annak elég látnia a mindennapok farsangját. Elég ezt megértenie és mosolyogni rajta. A szürkeköpönyegű Bolond Istók is, Weöres talányos hőséhez, a levegőben feloldódott Jan Janssonhoz hasonlóan messziről figyeli a tettek világát. Látja a derék lappokat, ahogy rozsdabarna rénszarvasaikat terelgetik, látja az ajnókat, ahogy ősi módszereikkel halásznak, és látja a tlinkikeket, amint bálványszobraikat kékre meg pirosra festik. Mindent lát és tulajdonképpen semmihez sincsen embermódon köze. A nagykalapú erdészné elhagyja, Teno- tihuakan városa porig ég, a poétákat citáló angol úriember, James Algernon Hearyhoary végképp elnyugszik a tenger fenekén, és Bolond Istók közben fütyörészik. Hol szellőként, hol kicsit viharosabban. Tudja, hogy a tragédia meg a komédia csak emberi szempont, s az ő világa felől nézve e kettő cseppet sem különbözik egymástól. Az ő sorstalan sorsa nem az, hogy emberré váljon, hanem hogy megmaradjon talányos garabonciásnak, és - ahogy egy keleti bölcs - bámulja a végtelen idő játékait. 10
