Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Káldi János: Az ősz mappájára; A reggel csodái; Balatonberényi feljegyzés; Fa a Somló tetején; A távozókra; A fiatalok naplójába (versek)
Balatonberényi feljegyzés Az égi síkság már fakult-kék. Elfogy a fákról az idei lomb-láng, s elmosódnak odafónt a vándormadarak ívei. Füstölög az ágbogas falu; nem is füst, a táj virága az, ami égig nyúlik fehéren, s elnyeli a végtelen magas. Füstöl, s mintha füstjével szólna, vagy tán inkább írna lassudan, arról, ami ott ég odalent az alkonyattáji faluban. Arról, amit a szív sóhajt el, s a lassan matató emberek. Tán az a sok-sok kicsi füst, az is a szívükből tekereg. Itt dünnyögök most fönt a hegyen, a pince mögött, órája már, s alant, mintha nem is a falu, de a hazám, sőt a tág határ, a nagyvilág, az füstölögne, az küldözné füst-virágait; ideér a kései szél is, s néha-néha egyet leszakít. Itt dünnyögök és tépelődöm. Nem maradhatok tétlen-lanyha. Százszor megnézem igazamat: megérett immár színaranyra. S mondom is: a belső a fontos, az, hol az értelem kése vág, s mély-benti munka, a fájó, a lassan épülő bel-világ. 934
