Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"

hosszabb életű magyar emigráns lapokba, majd „rajzolókuli” lesz egy óriásvállalat mérnök-részlegénél; Piroska pedig egy közeli palotában bejáró főző- asszonyként tesz szert keresetre. 1958 derekán aztán szerzó'déses állást kap írónk a BBC Magyar Osztályán (majd 3 év múlva véglegesítik, s innen megy nyugdíjba 1976-ban). Piroska ösztöndíjat szerez magának a St. Martin’s Festőakadémián, s most már Észak-London egyik elegáns negyedében, Hamp- steadben, ahol a magyar emigránsok jórésze megtelepedett, lakást is tudnak bérelni. Siklós Istvánékkal, Szász Béláékkal, Pálóczy-Horváth Györgyékkel sűrűn összejámak - az emigráció egyik „gócpontját” ok képezik. 1958. szeptember 20-án házasságot kötnek, megveszik első házukat, a „csöppnyi” 5- szobás Babaházat (Glenhurst Avenue 6. - gyönyörű helyen); ekkor már az író édesanyja, Oroszlánmama is velük él (1958 februárjában eltemette férjét), majd kis hártyapapírra körmölve kijuttatta fia vaskos kéziratait levélben; végül o is kijött, mert - 79. évéhez közelítvén - nem bírta otthon a magányt. Piroska egy közeli étteremben helyezkedik el, közben magas szinten elsajátítja az angol nyelvet, s így csakhamar hivatalt is tud vállalni (a könyvvitelben, magas beosztásban, jó keresettel dolgozott egészen 65 éves koráig, 1991- ig). ,

így hát Határ Győző - a külső életet tekintve - mintegy ötven évesen jutott el oda, ahova a „megállapodott életűek” már nagyjából 30 éves korukban eljutnak. Ugyanakkor viszontagságos élete során olyan tapasztalatokra tett szert, amilyenekre - korábban - talán egyetlen írónk sem. Megkezdődhetett hát a „feldolgozó” munka - persze még mindig csak a „kenyérkeresettől” ellopott időben, hajnalonta. AIII. kötetben már nem a személyes élet áll a középpontban, hanem az emigráció létformája, a szellemi élet izgalmai, a BBC Magyar Osztályának szellemisége, az ott folyó munka „Ínyencségei”. Határ Győző élvezettel végzi feladatait („az anyanyelv falain belül biztonságban érzi magát az ember”): eleinte a hazai napi híreket kell glosszáznia (a Rádióhoz járt a teljes Kádár-sajtó!), később - a 60-as évek elejétől - már önálló rovatot indíthat (Költők a korfordulón - világirodalmi és magyar figyelő). E korszak emlékét őrzi Az éjszaka műszaka c. kisregénye, ugyanis gyakran vett részt a hajnali adásban, hogy aztán hazamenvén, saját munkáin dolgozhasson tovább (míg csak szervezete „megállj!”-t nem parancsolt: 1964 tavaszán kéthetes non-stop nemalvás után összeesik, s aztán hónapokig súlyos depresszióval, magate- hetetlenül fekszik otthon. Felgyógyulása után már természetesen jobban vigyáz magára, nem hajszolja túl szervezetét.).

Angol nyelven is megpróbál írni, bölcseleti tanulmányt, sőt regényt is - de egyre inkább érzi: nyelvet cserélni lehetetlen. Valójában hazát sem cserélt: páijával együtt „kis-Magyarországot” rendezett be magának külhonban. Egy ízben az őt meglátogató Jean Rousselaut így kiáltott fel, meglátván a „magyaros” környezetet, amelyet maguknak kialakítottak: Honriuscule! - s ez a név jelöli mindmáig otthonukat, bár azóta már lakást váltottak (1967-ben költöztek új, Dél-Londonban vásárolt 100 esztendős, elegáns, immár végleges otthonukba - Wimbledon, Edge Hill 12.).

1960-ban az angol kormányszervek felkérésére (édesanyja, valamint Piroska segítségével) elvállalja a Magyarországra delegált angol diplomaták, külügyi, hadügyi, gazdasági tisztviselők magyar nyelvi felkészítését, a magyar kultúrába való bevezetését - gyakran koszt-kvártélyra is odafogadván őket,

900