Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"

lelődés utolsó stációjával: az 1943-as lefogatással zárul. A II. kötet (Minden hajó hazám) jóval rövidebb időszakot ölel fel (1943-56.); mégis - a történelem fordulatainak köszönhetően - az emberi tapasztalatszerzés kínkeserves „gol- gota-útjának” eseményeiben bővelkedik; a Hatalom újra lecsap rá, s már-már megfosztják életlehetőségeitől is. A III. kötet (Partra vetett hálna) már az emigrációban játszódik, ahol az író - túl 42. életévén - végre otthonra talál, kedvére kibontakoztathatja szellemi kvalitásait: sorra megjelennek korábbi s újabb művei, amelyekből a magyar irodalom egyik legérdekesebb, legjelentősebb szellemi katedrálisa épült fel az évek során.

I.

Határ Győző (eredeti nevén Hack Győző) I. világháború kitörésének évében (a Tigris jegyében) született Gyomán, a Skorpió havában (1914. nov. 13-án -pénteken; „szerencsenapon” tehát, avagy éppen „baljós csillagzat” alatt?!). Élvezetesen meséli el a családtörténetet: soknemzetiségű, sokgyökerű család utolsó saija. Anyai nagyapja kievi orosz legény volt, aki a katonáskodás elől menekülvén vetődött erre a tájra, s itt egy tősgyökeres magyar lányt vett feleségül; ebből a házasságból született az író édesanyja, Túri Mária Margit 1880-ban. Apai nagyapja háromnyelvű erdélyi szász kalaposmester Temesvárott; székely feleségével a magyar és a német kultúrában otthonosan neveli gyermekeit. Egyik fiuk, Hack Vilmos, az író édesapja, (sz. 1881) mesterlegényi vándordíján Poprádfalváról - ahol papírszakértői képesítést szerez - Gyomára került, s itt 1910-ben meg is települt: megnősült, a Kner nyomdában lett papírszakértő, papírraktáros. Első - és egyetlen - gyermeke születésekor már a fronton volt, ahonnan 1918-ban idegileg rokkantán, súlyos depresszióval tért haza.

A család 1920-ban Pestre költözött, ahol az édesanya fűszerüzletet nyitott (VII. kér. Akácfa u. 38.), s ő lett a családfenntartó. Iskoláit tehát Hack Győző már Pesten járta; a négy elemit követően a Markó utcai Főreálban, ahol kitűnő tanárai nemcsak az irodalom szeretetére, hanem átfogó világlátásra, természettudományos szemléletre is nevelték. Már 10-12 éves korában voltak írói próbálkozásai, s mohó nyitottsággal figyelte-leste az élet dolgait; „moz- donyvágy”-tól fűtve sóváran nézegette s mappájában megörökítette a Keleti pályaudvaron jövő-menő vonatokat, távoli mesés tájakról álmodozott. Univerzális tehetség lévén, 16 éves korában felveszik a Zeneakadémiára (Kodályt hallgatja, Wagnerért rajong, Kemény Rezső a tanára hegedű szakon); ugyanakkor egy középiskolai tanulmányi versenyen rajzból II. dijat nyer, így automatikusan bekerül a Műegyetem Építészmérnöki Karára (1932). Évfolyamelső, tandíjmentes az első három évben; bérrajzolásból, vizsgamunkák készítéséből s tanítványokból magas nívón eltartja magát; sőt, ekkor már szüleit is ő segíti anyagilag.

„Szellemi világrajövetele” első fázisának az 1933 nyarán tett háromhónapos nagy európai körútját tartja. Vonattal-autóstoppal-gyalog bejárja Ausztriát, Svájcot, Észak-Olaszországot, Németországot. A kölni dóm építészeti csodáján álmélkodva döbben rá: őt valójában nem az építészet, hanem az ember érdekli, s az embert körülvevő jelenségvilág, a legparányibb moz894