Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Serdián Miklós György: magyar magyar mesék

- holttengeri mézespuszedlik a beled alá. csoki, millió, sok. özönszám. köhögj ki valami zöldet, mert azt viszem a fekete tehénnek, aki majd ad a nagykertből egy rózsaszín gumit, hogy a mirci visszadja a farkamat. - rezegtette a ványadt csont-bőr egér.

baba imi lement pökhendibe, nem csak álruhában volt nyakas paraszt.- nyet. - mondta.- nyet? nyeet?! - fogta sírósra a kétségbeesést az árnyékegér.- da. „és” addig egyfolytában nyet, amíg nem hozol egy nagy makkot a füves disznótól.- attól a ronda, büdös disznótól?!- mi?! mi?! hát neked a disznó se ember?!- kiabálta kifelé egy lila hólyagból baba imi. sasszé: el.

folyt. köv.- O füves disznó, ó tesókám. ó puszi-puszi, adj egy nagy makkot, amit viszek a baba iminek aki „és” meg minden más, mert akkor kiköhög valami zöldet, sok „ton-ton-t” vagy elnököt vagy valami hasonlót, mert azt elviszem a fekete tehénnek, aki ad a multipakkjából egy rózsaszín gumit, amit elviszek a mircinek, hogy visszaadja a farkamat.. - hörögte te fel a hetedikre fel, és kilógott a nyelve, mert más már nem lógott neki.

a füves disznó meg hallókészüléken vette a vörös lampionokkal kidíszített tetőteraszon.

cinki meg skubizik és teszi-veszi a formáját, addig, amíg kileng egy nagy makk és megtalálja, nyekk, annyi.

na abban a minutában feldobta a lakkcsukákat, és ha ez nem így történt volna, akkor ez a mese is tovább tartott volna.

(,& macska és az egér”)

egy fosőr plusz egy ganajtúró

egyszer volt, hol nem volt, és már olyan rég volt, hogy talán igaz is volt: volt egyszer egy sofőr, aki nagyon szeretett „lopni, csalni, hazudni”.

történt egyszer, hogy miután jól megdurrantotta az aznapi szajrét, elkezdték bántani a szelek, de nagyon.

erre úgy megijedt, hogy gyorsba fejest ugrott az ágyba és csak a cserpák lógott kifelé a teveszőr alól. morfondírozott egyfolytában, és úgy adta elő, hogy talán még ki is nyúlik, de mivel igazi sofőr volt - semmi utánzat -, hát kitalált valami okosságot, besummantott a dekli alá egy cuki zöldszagú ganajtúró bogarat.

még a vasorrúnak - a fosoménak - se árulta el a titkot, pedig egy húron pendültek. nagyon ismerték egymás csínját-bínját, és olyannyira be voltak programozva egymás altudatába mint a turáni belebeszélés. de ez most keményebb volt mint a nyeles kalmopirin. a kérdés fel lett téve:

„lopni vagy nem lopni”

8