Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Chak István: Színeház

én, mint színész, hiába vagyok Ruszt-tanítvány, azt játszom, amit elém tesznek.- Panaszaid fölsorolásakor sejtetni engedted, milyen a kapcsolatod a város hivatalos részével...- Elvtársaktól az urakig.-... de a várossal egyébként? Polgára lettél-e, lokálpatriótává váltál-e?- Igen. Én, például, nem szeretek innen nyáron elmenni. Ilyen gyönyörű helyen...! S bármerre megyek, mindenütt erdő' van, csend van. Aztán a tizenhárom év alatt már annyi minden épült fel az én szemem előtt! Sajnos, azt is láttam, látom, mennyi minden épült le... Körmenden egyszer a büfében hallom: sötét Zala, Odamentem...- Te, mint zalai?- ... aztán megmondtam neki, hogy ebből a sötét Zalából én hozom a kultúrát... Attól válik az ember - gondolom én - a város polgárává, hogyha bántják a várost, nem legyint rá, hanem kiáll mellette. Engem tényleg bánt, hogy pusztul a Parkerdő, vagy az Alsóerdő.- Jársz-e még haza?- Nem. Én már tíz éve nem voltam otthon. Ez nem azt jelenti, hogy megfeledkeztem arról, honnan jöttem, hanem azt, hogy már nincsenek ott vérszerinti rokonaim. Viszont vannak ott barátaim, akikkel kétévenként találkozunk, és ott folytatjuk a beszélgetést, ahol két éve abbahagytuk. Barát az, ugye, akivel van közös múltunk. Itt, ilyen értelemben, nincsenek. Én ezt egyszer úgy fogalmaztam meg; én csak templomot cseréltem, a hitem az a régi. Hogy is mondta Tamási Áron? Mit mond arra a kérdésre, hogy mi dolgunk a világon?- Valahol otthon legyünk benne - ha erre gondolsz.- Na, ez a valahol nekem most itt van. Annak idején, nem tudom ki volt az az elvtárs, azt mondta: maradjanak itt, eresszenek gyökeret ebbe a jó zalai agyagba! Azóta legalább százan elmentek innen.- Te viszont maradtál, s ha nem vigyázol, még megkapsz egy díszpolgári címet...- Attól én nem félek!- Gyuri bácsi, köszönöm a beszélgetést! Kívánok jó utat, és sok sikert Cividáléba!

Bal négyes páholy

Csopaki borozó, Zalaegerszeg, 1999. június 28.

784