Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Fábián László: Búcsú Kiss Sándor szobrászművésztől
KISS SÁNDOR 1925-1999 Sí V Barátunk volt, munkatársunk volt, mindenkori kedves vendég szerkesztőségünkben - kezdhetnénk a megemlékezést, ha ezekkel a cizellálatlan szavakkal nem szegényítenénk el nyomban akár a róla őrzött képünket is, hiszen akkor még csak a mi Kiss Sándorunkról beszéltünk; önző szerete- tünkbe zárva, nem szóltunk a nagyszerű szobrászról, akinek remek munkái annyi örömet szereznek még sokáig országhatáron belül, országhatáron túl, nem szóltunk a mesterről, akihez rendre elzarándokoltak korosabb és ifjabb pályatársak - tanácsért vagy baráti szóért, segítségért vagy szakmai csevegésért, nem beszéltünk a közvetlenebb és tágabb környezetében egyaránt tiszteletet, tekintélyt, megbecsülést és szeretetet ébresztő emberről, de még - és illendő, hogy erről is essék szó - az őszinte hazafiról sem, aki Erdélyből hozta magával a szülőföld, a haza szeretetét, hogy rendületlenül őrizze akár Budapesten, akár az otthonul választott kis Vas megyei faluban - Zsennyéban - hogy ragaszkodjék a mindenkori tájhoz, természethez, amely körülveszi, hiszen tudta: élni igazán azt jelenti, benne élni egy szűkebb és egy tágasabb 753
