Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló

ÍROTTKŐ STÚDIÓ XX JÁNOS Az Ulpius-ház legéletrevalóbb vendége, ki ellentétpárja Ervinnek, és vetélytársa Mi­hálynak. Vele találkozhatunk először Mi­hállyal való utalásunk során. Ő marad ve­lünk a legtovább, kisebb viszonyba gaba- lyodik Erzsivel, és minden rosszat elmon­dat magáról Mihállyal, csak hogy hű ma­radjon nehezen megszerzett szélhámos rangjához, hisz így legalább valamilyen. „E rzsi beteg és özvegyes vigasztalódással fürdőit Szepetneki vágyában, és úgy érezte, hogy most, ezzel a vággyal, ennek a felkeltésével válik igazán Mihály asszonyává, most lép be a bűvös körbe, a régi, Ulpius-körbe, ami Mihály számára az egyetlen realitás."'1 János mindezen hír­hedtség ellenére igen előzékeny a nőkkel, Évának pénzt kerít ha kell, Erzsinek sze­retőt. János nem hagyja magát vesztesnek láttatni, inkább eljátsza nekünk a vétkest. ERZSI, MINT HÁZON KÍVÜLI Erzsi, akit egy másik ifjúság formált má­soknak tetszeni vágyó nővé, nem túl nagy szerencséjére ideális kontrasztja Évának. Á két nő leginkább abban hasonlít egymásra, hogy mind a ketten női nevet viselnek, meg Mihály szerint abban is, hogy áldozatuknak hasonló mosollyal adják meg a kegyelem­döfést. Míg Éva alakja kis gondosan ará­nyokra vágott arany mozaikokból áll, addig Erzsi műfaja a képregény, a főhősnő festett szőke hajához mindig megy a retikülje. Er­zsi van talán a legnehezebb helyzetben a történeten belül, a körön kívül. Áz ő fela­data, hogy megszemélyesítse mindazt, ami elől Mihály menekül. Szerb Antal figyelmes vele szemben, nem engedi el a kezét, hiába hétköznapi az ő története és egy pillanatra sem ér fel egyetlen mozdulata sem az Ul- pius-testvérek kriptaszagával. Erzsi nem buta nő, csak nem okos. Racionalitása' nem ismer határokat, éles szaglásával rögtön fel­ismeri a város falait körüllengő műtrágyát, míg Mihály agyában a város műtárgyai jár­nak, az aranyozott mozaik képek. Miirály nászéjszakájuk estéjén egy sor rendkívüli emberrel ismerteti meg őt, Erzsi éhhez ké­pest csak egy elhagyott, de még mindig ag­gódó férjjel tud szolgálni. Ehhez képest mi­re a történet a végére ér, Erzsi egy válással, János és a Perzsa bókjaival, magányos utaz­gatásokkal Párizsban, és néhány köteg le­véllel lesz gazdagabb. Úgy tűnik, valamit megértett Mihály történetéből, és igaz, hogy megalkuszik, és a függetlenség helyett el­hagyott férje mellett keresi a biztonságot, de legalább annyi jó érzést hagy számunkra, hogy hátradöltünkben elmondhassuk róla, hogy legalább volt egy-két jó napja, amikor mert élni. Az itt felsorakoztatott alakok egy nagy állókép szereplői. Az alkotás monumentá­lis, de hiába felbecsülhetetlen a kép értéke, restaurálását senki sem vállalja, mert szinte lehetetlenné teszi a szakemberek dolgát, hogy minden érintés alkalmával a kép por­iadásnak indul. Akik már látták az arany hátterű mozaik képet, csak őszinte csodálat­tal beszélnek róla és fájlalták a kép pusz­tulását. Egy bizonyos Dr. Waldheim se­gélykéréssel fordult a közvélemény felé a kép védelme érdekében. A képen az arany háttér előtt egy fekete szemű hölgyet láthatunk sötét tónusú öl­tözetben, maga elé szegezve tekintetét. Jobbján egy élénk színű sálat viselő úr áll, ujjai olajfoltosak. A főalak másik oldalán egy párt láthatunk, a középkorú férfin sze­rény barna tónusú perelin, arany gombok­kal. A férfi a főalak kezére mered, míg a férfi oldalán álló nő teljesen kinéz a képből, izgalmas diszharmóniát teremtve ezzel a kép szerkezetében. A főalak felett egy an­gyal és egy lebegő emberi test látható sta­tikus pózban. A férfi sarut visel, vonásai koncentráltak, jobb kezével a női alak felé nyúl, bal kezével az angyal felé int, akinek közben a szemébe néz. Az angyalon arany csuhás ruházat látható, különösen szép a drapéria ábrázolása és az öv kidolgozása. Az angyal viszonozza a lebegő ember pil­lantását, ujja majdnem súrolja az émber kinyújtott karjának ujjait. Másik karja a női főalak ruhájának anyagát érinti. A kép keletkezési dátumot nem tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom