Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
ÍROTTKŐ STÚDIÓ X volna új életet kezdeni, ha nem az Orsós Emberé. A Fehér Öreg ezért vette meg. Hogy azt szerethesse, akit emberének akar. Az ő emberének pedig nem volt pénze. A Fehér Óreg ezért ajándékozta neki. Tiszta sor. Csak a folyóval nem számolt senki. Mert a folyó, az folyik. És egyedül a Fehér Öreg gondolta úgy, hogy kétszer ugyanabba a folyóba... Ezért ment le az Orsós Ember akkor az ártérre farigcsálni, és végül úgy találta, hogy mégis. A törvény, az törvény! így aztán Fehér Öreg most cukkinit nevel, hatalmas rönköket halászik ki a megáradt folyóból, és vízbefúlt gyerekarcokat farag a nedves anyagba. A halott fa húsa tűri az alakítgatást. Nyúlik, mállik, mint a kelesztett tészta. Aztán megszikkad, repedezik, és olyan szabdalt lesz, mint az Orsós Ember arca. Élet-mű. A Fehér Öregé. A megábrándult valóság arcokat juttat eszébe, amiket sose látott, hangokra emlékezik, amiket sose hallott. Farag a műtermében, ahonnan egész tisztán látszik az ártér, amit lassan betakar a kiáradt folyó. Bokáig benne meg egy alak, feketjf, férfi, messze, innen már felismerni se lehet. Esetleg sejteni. A pultban elfogyott a söralátét, így aztán a csaposnak új mulatság után kellett néznie. Felvizezi a pancsbort, számlát hamisít. A hat vagy hét tagú kompánia már a lakodalomról hallgat az unikum-sör menü felett. Azt olyan két hete tartották, a Fehér Öreg le is filmezte. Szép esküvő volt. Az Orsós Ember elégedetten pocakosodott az asztalon, jó vásárt csinált a lány gyerekkel. Az Ifjú Ember is vidáman feszített az anyja oldalán. Alapjában véve mindenki elégedett volt. Még a Vajda is. Talán csak a lánygyereknek fájt volna a szíve, ha nem tudta volna a Fehér Öregtől, hogy színház csak ez is. Színház szüzekkel, cicomákkal, Emberekkel és hajnali véres lepedőkkel. Aztán ez is csak véget ér egyszer, árad a folyó, átszakítja a töltéseket, elönti a viskókat meg a házakat. Talán majd a Sorsokat is végleg összemossa. Erről hallgatnak most békében hatan vagy heten az asztal körül. Helyre állt a rend. A Fehér Öreg nem zavarja már a vizeiket. Csak a homókát kéne a zsákba, azt meg ki a töltések alá... Hogy a nyavalya rágja szét! A fő, hogy nem lesz színészkurva az Orsósék lányából. Gyereket szül, emészt, vándorol. Ebben megnyugszanak. Csak a csapos gyerek unatkozik tovább. A folyó elöntötte már a rétet is. Rohadt a termés a földeken. „Tavunk is lett már!" - mondták büszkén a falubeliek. Az Ember rájuk se hederített az önkormányzat előtt. Egy bottal ballagott a határba, és az anyjára gondolt, akire nem emlékezett. □ □ □
