Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
ÍROTTKŐ STÚDIÓ II BODA MAGDOLNA (célegyenes) Eljutattam odáig, hogy számolgatom a kalóriát, az éveket, hogy méregetem, ami rám rakódik, az anyagmegmaradás törvénye szerint honnan hiányzik, s amim fog}/, hol lesz majd fölösleg. (őszök) Barnába zöldből. Nyarakból őszök. Fordítva nem lehet, vagy talán mégis? Lehet egy égnyi kék is? (gyerekkor) Puszta, csak szürke szikkadt föld tyúkszar és feketeeper mezítelen talpam alatt lenn és fenn pacsirla-lelkem virágos gyerekkor gyönge virágos ága álmok röppenő szitakötő szárnya. (párhuzamosok) A sokféle zöld puzzle darabkáiból összeáll a tájkép és az út is Szeged és Pest között és az idő is párhuzamosan fut a sínekkel, az egyenes vonalú egyenletes kattogásba belemosódik a lényeg. Máskor nesztelen a gondolat, de most zajt csap, és tetten érhető a végtelenbe tartó egyenesen. « (eccer) Eccer- mondtad mutatóujjadat felemelve, s nem tudtam, hogy az eccervoltra vagy egy majdeccerre gondolsz. Eccer - mondtam egyetértőén. Eccer, és átsuhant bennem minden volt vagy lehetett volna ecceriink. (és a Hold) Arany-reggel, ragyogás-eső, keserű csokoládé délután. Estére csak az üres ezüstpapír marad és a Hold.
