Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
Röviden azt kell tudni róla, hogy a szememben az erkölcsi magatartása a hazai politikai ügyekben felhőtlen, ezért az elsó' pillantásra igen meglepett, hogy megláttam. Ha valaki, akkor aztán ő igazán nem lépett volna fel olyan ügy érdekében, amelyet nem tart helyénvalónak. Márpedig fellépett. Mindenekelőtt elsiratta az újvidéki hidakat.- Először is normális-e az, aki olyan hidat lő, amelyiken emberek vannak? (A második hídon valóban voltak, hiszen 20 órakor bombázták.) Aztán normális-e az, aki egyáltalán hidat lő, amelyik embereket köt össze, és a béke szimbóluma? - kérdezte ott a tömeget. Őt hallgatva kikristályosodott bennem a véleményem, álláspontom a békéről. Úgy látom itt fegyverrel akarnak békét teremteni, mégpedig úgy, hogy ennek az egésznek nagyon sok ártatlan áldozata legyen. Nincs rossz és jó béke, fehér és fekete béke, a béke egyszerűen béke. Valójában engemet se érdekel olyan nagyon, hogy milyen célból lőnek. Én körülöttem egyetlen olyan embert se tudok, aki bármilyen módon részt vett volna a koszovói ügyekben. És mégis a saját bőrömön nagyon is érzem a dolgokat. Azt akartam még mondani, hogy érdekes, a tegnapi békekoncerten nyoma se volt a megszokott vulgáris transzparenseknek, a képernyőn, a közönségben megint szép, főképp fiatal embereket láttam. Valaki azt mondaná, hogy mennyi ellentmondás van ebben a naplómban! Van, de szerintem ez normális. Nem tudja az ember, hogy mit gondoljon, viszont a fájdalmak azért csak konkrét dolgok! (Rájöttem, hogy hiányzik a város, ezért holnap hazautazom. Néhány nap múlva újra jelentkezem!) Temerin, 1999. április 12. 1999. 04. 13. A HÁBORÚ 21. NAPJA Itt vagyunk Újvidéken. Egyrészt azt lehetne mondani, hogy végre, mert azért én szeretem a városomat, másrészt ilyen körülmények között lehet, jobb lett volna, ha nem is látogatunk haza. [...] A barátnőm még egyszer sem volt Újvidéken a háború kitörése óta, ezért szinte minden lépésen meglepetés érte.- Hát, te éngemet részletesen felkészítettél erre, ami itt várt, de egészen más volt személyesen is meggyőződni az egészről. Először is az utcák: kedd délelőtt van, viszont olyan kihalt minden, mintha vasárnap hajnal lenne. Autót csupán itt-ott lehetett látni, abból is minden harmadik katona vagy rendőrautó, valahogy mintha az emberek is eltűntek volna valahová, és úgy talán nem is lehet végighaladni egyetlenegy utcán sem, hogy egyenruhás személlyel ne találkozzunk - mondta. Az öreg híd romjait én már láttam, így nem okozott nagyobb meglepetést. Viszont végtelenül megdöbbentő volt látni azt a tutajt, amely a hidat kellene, hogy pótolja. Az egészet a katonaság szervezte meg. A folyón átkelni vágyó embereket az elválasztott városrészek között egy kb. 20 m hosszú, 10 m széles, úszó fém plattformán szállítják, amit két erősebb katonai motorcsónak tolt maga előtt. 751
