Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
elválaszthatatlan barátja, akivel véres haragban van már majd egy éve. Tehát ez a Miroslav volt nálam tegnap, azt lehetne mondani: Internet ügyben. Az Internetre pedig két okból volt szüksége: több levelet is kapott a Moszkvában dolgozó és éló' barátjától, aki nehezen tud hazatelefonálni, ő pedig szeretne válaszolni ezekre a levelekre, a másik pedig: levelet akart küldeni a Sky News tévéállomáshoz, mert ott van egy olyan műsor, amelyben hangosan felolvassák az egész világból érkező leveleket. Sajnálom én magamat is, messze attól, hogy nem sajnálom - de szegény Miroslav - olyan kétségbeesett volt a tekintete, és olyan nehezen gyűlöl bárkit, pedig ezt a „körülmények megkövetelik”. Nem túl művelt ember, gondolom nem olvasott, de rendkívül intelligens, élsportoló, egy viccmesélő figura, a számítógépekhez sem ért egyáltalán. Elővette a zsebéből a két összegyűrt levelet és olyan hangosan diktálta, hogy majd beleremegtek a falak. A Sky News-hez írt levelet már angolra lefordítva hozta, lefordította neki a szomszédasszonya. A Moszkvába címzett levélben ír a közellátásról..., és ami a legérdekesebb, nyugtatja a nagy biztonságban levő barátját (ahelyett, hogy fordítva lenne):- Ne izgulj! Nem hagyjuk mi magunkat! Kitartunk! Aztán tőlem kérdezi, minden rossz szándék nélkül:- Te nem mentél ki Magyarországra?- Hát nem. Mit csináljak ott? - mondtam, pedig van ott lakásunk, és a testvérem is kint van. (De nincsenek barátaim, munkám...) Neki őszintén válaszoltam, pedig volt olyan magyar, akinek nem mertem bevallani, hogy vettünk lakást Szegeden. Na, de az is érdekes volt, hogy amikor telefonon beszéltük meg a találkát, elkérte a telefonkagylót a barátja, aki így viccelődött velem:- Hallom Magyarországról jönnek a repülők. Megyünk Pestet és Szegedet bombázni.- Micsoda? - kérdeztem én.- Csak vicceltem, természetesen - mondta Bane.- Hát, igen. Én meg akkor Újvidéket teszem a földdel egyenlővé. - mondtam én. Ugyebár, minden tréfában van némi igazság. Ui.: Most telefonált egy francia humanitárius szervezet képviselője, akik 80%-át, pénzelték a folyóiratunknak, hogy becsukták belgrádi irodájukat, és azért ne nagyon ijedjek meg, ha felkeresnek a rendőrök. Pedig az elmúlt 4 évben 800 tolókocsit szétosztottak Szerbiában. Én pedig tulajdonképpen munka nélkül maradtam. Meg csaj nélkül. És mégis nyugodt vagyok!? 1999. 03. 30. Kedveseim! Az este a barátomnál voltam, ahol négy férfi összedugta a fejét, és arra a következtetésre jutott, hogy az orosz küldöttség látogatása után jobbra fognak fordulni a dolgok, és megszűnnek egyelőre a bombázások. Szerintünk a most az asztalra kerülő lehetőség mindenkinek megfelel. (De ezt majd a tévében megmagyarázzák nektek, szépen.) Nekem meg tegnap azt mondták, hogy csak folytassam az újságom szerkesztését, cselekedjek úgy, mintha semmi se történt volna. Maga a hír felvidított, még ha nyilvánvaló is, hogy ingyen mun736
