Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
az egésznek a vége. Nagyon könnyen meglehet, hogy az én újságomra már nem lesz pénz. Ma este a regény folytatódik. Szia A, Újvidék 1999. 03. 26. Még mindig élünk. Úgy látszik, ma délután bombáztak, de mi ezúttal is kimaradtunk a buliból. Délután voltam a másik barátomnál, aki szintén tolókocsis, és azt magyarázta, hogy legalább három oka van rá, hogy a légiriadó után nem rohan az óvóhelyre. 1. Az óvóhelyek olyanok, hogy egyáltalán nincsenek beásva a földbe, hanem egy tetőszerkezet nélküli egyszintes tömbház be van borítva egy kis földdel. 2. Ott nincsenek megfelelő WC-k, ahová egy tolókocsis nyugodtan elmehet, vödörbe pedig igen nehezen végezzük el a dolgunkat, legyünk őszinték. 3. És amellett, hogy a jó szívéből kifolyólag megkíméli az óvóhelyen tartózkodó polgártársait az esetleges kellemetlen szagoktól, őszintén be kell vallani, egy tolókocsi sokkal több helyet foglal el, mint egy sámli, ezért lesz olyan humánus, hogy átadja a saját helyét másik háromnak. így gondolkodik O. És én is hasonlóképpen. No, de el szerettem volna még mondani, hogy bizony úgy láttam, hogy azért sok szép nőcike is álldogál ezek előtt az óvóhelyek előtt. Kíváncsi vagyok tudják-e ezek a katonák, hogy milyen szépek tudnak lenni a jugoszláv nők? Szerintem kár lenne értük. És vannak szép kis gyerekek is. Persze vannak vadállatok is, láttam egyet, ráadásul egy nénikét, aki szinte mindenki előtt letolta a nadrágját és vizelt. A lakótelep közepén, 10 méterre az óvóhely előtt. Egyesek persze ezt is nagy bulinak fogják fel. Van olyan is, hogy az óvóhely előtt rock-zenekar játszik, a bombát várók pedig táncolnak. Persze lehet ennek az egésznek áldásos hatása is, pl. láttam egy 150 kilós nőt, szaladni, sőt futni. Mernék fogadni, nem szaladt az elmúlt 20 évben ezelőtt. Jelentkeznek az ismerőseim az egész világból: Moszkvából, Szlovéniából, Amerikából, Magyarországból. Mindenki nagyon aggódik. A nemzetközi telefonvonalak rosszak. Az Internet szolgáltató viszont kedvezményeket ígér. (Viszont ez se egyszerű!) A végén pedig még csak annyit, hogy azt ajánlottam anyámnak, csináljon kókuszbombát. Hogy legyünk összhangban a helyzettel. Szia, péntek 1999. 03. 27. Még egy éjszakán túl vagyunk, ami azonban semmi garanciát nem jelent, hiszen most már napközben szinte többet bombáznak, mint éjszaka. Az elmúlt 24 órában nyugodtan mondhatom, hogy többet kellett volna az óvóhelyen lennünk, mint otthon. (Mi nem mentünk!) A légiriadók viszont nem sokat érnek, mert hajnalban, pl. 10 másodperccel a sziréna megszólalása után hallottunk 733
