Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Cebula Anna: Nagy Judit gobelinjei
rokozmosz, a tökéletesség, az aranymetszés, s ezek mind az ötös számmal függenek össze. Nagy Judit ebben a munkájában nemcsak kitűnő rajztudását, elszánt szövését (mert hiszen négy és feles felvetéssel dolgozott), hanem fantasztikus tervezői, építészeti, architektonikus képességeit is bemutatta a közönségnek. A kimagasló színtű falikárpit hét másik, nem kevésbé érdekes társával a Sándor Palotában nagy emberi összefogásnak köszönhetően lett kiállítva a félig renovált épületben. Egy csodálatos és magasztos célt kitűzve és megvalósítva. Nagy Judit ezután a történelemnek fejet hajtó kitérő után visszatért a kulcsok miszticizmusához és a legutóbbi XV. Magyar textilbien- nálén a Kulcsok - kérdések és válaszok I-X című munkáját mutatta be. Ez a munka 10 db 40 x 40 cm-es keretbe foglalt mű-csoportból, mű-sorozatból áll, amelyek két sorban vannak elhelyezve, párba állítva. Az alsó sorban a felsőnél majdhogynem kétszer nagyobb, régi míves kulcsok „portréit” láthatjuk. Mindegyik kompozíció két kulcsból áll, tollúk balra néz. Ezzel szemben a felső sorban balról jobbra haladva az első képen egy, a másikon kettő, a harmadikon három, a negyediken négy s az ötödiken pedig öt kulcs található meg. Ezeknek a kulcsoknak is balra néz a tollúk. Mind a tíz gobelin sötétbarna fakeretre van helyezve, mintha posztmodernné akarta volna ezzel tenni a művésznő a munkáját, a gobelinszövést. Mint mindegyik a kulcsok témájával foglalkozó falikárpitban, itt is hernyóselyem gyapjú és a csillogást kölcsönző fémszál fel- használásával készült. A háttért balról jobbra átlósan a futó hullámokhoz hasonló csíkok adják. Minden kulcsnak ezen felül meg van szőve az árnyéka, amely realizmust, valódiságot kölcsönöz a kulcsoknak, akárcsak régen, amikor a bogarak portréit szőtte meg laboratóriumi precizitással. S végezetül, egy még a szövőszéken most készülő alkotásáról szeretnék említést tenni. Ez a munka is évfordulóhoz kapcsolódik, akárcsak a Himnuszkapuk. Az alkotás középpontjában Petőfi Sándor alakja és munkásságának főbb jellemvonásai állnak. A Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum költő születésének 175-dik és halálának 150-dik évfordulójára a gobelinszövőknek pályázatot írt ki. A pályaműnek, azaz a gobelinnek, melynek mérete is adott volt: 50 x 50 cm vagy annak többszöröse, Petőfi Sándor személyének illetve költészetének legjellegzetesebb vonásait kellett felelevenítenie, emléket állítva neki. Nagy Judit ismét visszanyúlt a történelemhez és „Petőfi Emlékkárpit” címen egy 150 x 150 cm alkotás tervét kezdte el megrajzolni, megfesteni. Megvalósításra a negyedik változat került. A biedermeierből merített, centrálisán rendezte el a motívumokat, melyek egy vörös-piros pompei vörös háttérben vannak elhelyezve. Ez az uralkodó szín az élet és a halál jelképe egyszerre, tehát Petőfi Sándor születésére és halálára együtt utal, a termékenység színe, merthogy a költő rövid életének ellenére nagy életművet hagyott maga után: a szerelem és a szeretet színe, Szendrey Júliához fűződő szerelme és az önfeláldozó hazaszereteté. A falikárpit két fő részre van osztva, a felső egyharmad a frízt foglalja magába, melyről a művésznő úgy nyilatkozott, hogy: „tudatosan parlagias”. Az alsó kétharmadban kilenc motívum van centrálisán elrendezve. A két fő mezőt egy fehér sáv osztja ketté, amelyben nagyon finoman a magyar trikolor fut végig. A frízben elhelyezett népművészetből vett motívumok centrális elren676
