Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Krizsán László: Kísérlet a Horthy-dinasztika megalapítására
erről a fiáról, aki igen kiváló férfiú, s akit soha megfeddnie nem kellett, hazaérkezése után gondos megfigyelések alapján azt állapítja meg, hogy a lóról való kétszeri lezuhanása következtében szerzett betegsége dacára visszanyerte szellemi képességeit, akkor őbenne, mint kormányzóhelyettesben, meg tudna nyugodni. Más helyettest nem fogad el, hanem inkább maga kormányoz, mégpedig sokkal nagyobb eréllyel, mint eddig”.20 A kormányzónak fiára, ifj. Horthy Miklósra vonatkozó elgondolása mellett létezett egy másik, egyelőre bizalmasan kezelt, hetvenöt országgyűlési képviselő és a vármegyék által támogatott terve, mely szerint az elhunyt kormányzóhelyettes „református csecsemő' fiát: Istvánt, kormányzóhelyettessé kívánja megválasztani, vagy még inkább magyar királlyá akarja koronáztatni”.21 Ezen elgondolásnak a családban és a közeli rokonságban nagyon sok híve volt. „Láttam - írta Emlékiratában Serédi Jusztinián -, hogy a háttérben az asszonyok: Horthy Miklósné, özv. Horthy Istvánná, különösen pedig az utóbbinak édesanyja keverik a kártyát; viszont a protestáns Lukács Béla miniszter, a M.É.P.22 elnöke, aki a kormányzóékkal távoli rokonságban van, a párton keresztül, a főispánokon és a közigazgatási tisztviselőkön át politikailag is előkészíti az ügyet, melyet a felülről megrendelt ’közvélemény’ által is iparkodik alátámasztani. Munkatársai Antal István, Bánffy Dániel és Ra- docsay László miniszterek, Zsindely Ferenc és Jurcsek Béla államtitkárok, Marton Béla stb. politikusok, akik közül Antal István, Marton Béla és Endre László pestmegyei alispánon keresztül szoros összeköttetést tart fönn a nyilasokkal.”’23 így hát nemcsak az „asszonyok keverték a kártyát”, hanem ez a kérdés hatotta át a politikai élet egészét. Maga a miniszterelnök Kállay Miklós, beosztásának egész súlyával vetette magát a küzdelembe. „O azt tervezgette és terjesztette, hogy a miniszterelnökség megtartása mellett ő lesz az új kormányzóhelyettes. Arra is gondolt, hogy a Horthy-unoka kormányzóhelyettessé választása, illetve királlyá koronázása esetén, talán, mint nádor, ő volna annak gyámja, úgy hogy a legfőbb hatalomtól már csak egy lépés választaná el őt.”24 A Horthy-unoka királlyá koronázásának legrangosabb ellenzője Serédi hercegprímás volt. E főpap, az egyetemes egyházjog és a magyar közjog elismert szaktekintélye, nemcsak jogi szempontból, hanem felelős politikusként is elemezte a Horthy-család és érdekközösségének tevékenységét és kijelentette: .Horthy István árvája, mint kisgyermek, erre a méltóságra (t.i. a kor- mányzóhelyettességre) a nemzet kára nélkül szóba sem hozható. Viszont a gyermek királlyá koronázása olyan abszurdum és olyan végzetes dolog volna, amelynek propagálását a miniszterelnöknek a pártban, a vármegyékben és az országban minden eszközzel meg kell akadályoznia, mert a magyar nemzetnek mérhetetlen károkat okoztak azok, akik a múltban a gyermekkirályaink tehetetlenségét a maguk érdekében kihasználva, pártokra szaggatták és gyengítették a nemzetet...”26 Mindezeket a súlyos kifogásokat Serédi hercegprímás a legilletékesebbnek, Kállay miniszterelnöknek mondta el, augusztus 21-én. Jellemző a politikai élet irányítóinak aktivitására, hogy egy nappal a haláleset után a 59
