Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke

Kuznyecka falu mellett, az Utka partján. Egyes hősénekekben piélvidékiek”- nek is nevezik őket.' Florenszkij leírja a szabirokról, hogy letelepedett nép voltak, földet műveltek, vadásztak, halásztak, élénk kereskedelmet folytattak. Próbálja ugyan szlávoknak beállítani őket, de ez lehetetlen, mert az oroszok előtt (16. sz.) nem éltek szlávok ezeken a vidékeken. A ló, a fémtárgyak7 8 használatát a szabiroktól vették át az obi ugorok, bár lovat csak áldozati szertartásaikhoz szereztek be tőlük néha, lovagolni sokáig nem tudtak, amint ez a hősi énekből is kiderül, sőt kifejezetten féltek a lovaktól, pl. énekünk eredetijének 615. sora szerint, ahol a lovat „vörösszőrű alvilági (sötét) sober-állat”-nak nevezik (fordításban: ,piros pej szabir lovak”), illetve A vas- csődör c. népköltésből9. Már csak ezért sem származhattak a lóra, lótartásra, fegyverekre vonatkozó szavaink az osztjákoktól, hanem éppenséggel fordítva történhetett az átvétel, egy, már nem létező őstörök (szabir?) nyelvből. Az orosz krónika szerint a kijevi nagyfejedelem udvarát 1146-ban lovasmutatványaikkal elkápráztató ,jugorok” valószínűleg a szabir-magyarok jugriai, permiai maradékai lehettek. Velük találkozhatott egy évszázad múlva Julianus barát is. Mindez a megközelítőleg átfogó jellemzés a szabirokról megmutatja, hogy a kultúra, a letelepedett életmód és a szilaj harcmodor jól megfértek egymással, akár Szibériában, ha egy nép rendelkezett ezekkel az ismérvekkel. Ezek az összetett vonások a honfoglalás előtti magyarságot is jellemezték, anélkül azonban, hogy mindezt át kellett volna vennie valahonnan.

Visszatérve történetünkhöz, az Obnál megjelenő szabirokkal szembeszáll az idősebb báty és az öccs. A szabir feleség beszámolhatott apjaurának a hanti fejedelem-férjjel való konfliktusáról, s az élelmiszer-rakományok mellé most megérkeztek a szabir seregek. A szabir sereg megjelenésében szerepet játszhatott, hogy az idősebb báty az Ob déli felén épített új várost, mivel ez - lévén az Ob a határfolyó - talán a szabirok engedélyéhez volt kötve, amit nem kértek ki. Az ének elején azt is megtudjuk, hogy az új várost építő báty „színezüsttel tele erdőbe ment”, tehát ezüstlelőhely közelébe, ami ugyancsak számot tarthatott a szabirok érdeklődésére. A csata megkezdődik és az idősebb fivér és csapata hamarosan elesik a túlerő következtében. Fejük elvesztését egy sajátos fordulattal így írja le az ének: .Kürtös fejedelemhős-féjükét / Alsó-Ég-Atyjuknak áldozatul felüvölték” a szabirok - szinte látjuk, amint a szabirok a levágott hanti fejeket az ég felé hajítják vagy felemelik, „felüvöltik” egy diadalmas csatakiáltás kíséretében. Az ókori szkítákról, masszagétákról szóló beszámolókból tudjuk, hogy egy harcos akkora részt kapott a hadizsákmányból, amennyi levágott fejet be tudott mutatni (Hérodotosz, Sztrabón)9, s a háború a régieknél áldozati forma is volt.

Folyik a harc, s egy késő éjjelen dörömbölnek a hanti fejedelem ajtaján. Az öccs kér menedéket, mint egy tékozló fiú, lehorgasztott fejjel, reszkető ajakkal: Jj'amunkát végző szolgaként, / Kérlek, bátyám, fogadj be! (...) Testvérednek adj szállást! / Testét védelmezzed, / Vérét oltalmazzad!” A báty még szóra sem nyitja ajkát, mikor a szabir feleség kérdőre vonja az öccsöt, mi dolog, hogy nemrég még gond nélkül elhagyta bátyját, most pedig könyörög hozzá? Ismét

7 A fejedelem föl nevelkedésének éneke, 753. sor

8 Id. Jeli város éneke, OH, I., 1710. sor: ^ober-ezüst markolatú híres szabiját hóimét loptuk volna?”

9 Napfél és Éjfél

568