Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Pósa Zoltán: Pósa Zoltán: Tedeum (vers)
PÓSA ZOLTÁN Tedeum Istenem segíts át félelmem küszöbén hogy elérkezhessek a lét kapuihoz Ne küldj rettegésben erjedt veszélyeket vörös fekélyeket arcomra, rettegnek az emberek úgyis attól akit minden némaságuk bénít. A fölismerésnek örömét már régen ízlelték, ajkukon elhalt érzékelő bimbóik nagy része és ami torzóik gyógyuló sebeit újra fölszakítja csupán állatias vinnyogásba hajszol. A tyúk csak egy percre röppen föl a légbe talán épp a sastól érzett félelmében De miért vállaljam a nagy ragadozó szerepét éppen én - kiáltanám - viszont álmot látok róla amint karcsú pávát lát a mezőn járni közelében száll le s várja, hogy csodálja őt a büszke páva de csak kacagása éles rikoltása kavarog a réten 553
/
